Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Birkner Zoltán–Soós Ernő: Genura – A világ első tényleges elektronikus lámpája

többet, mint ha első kémikusaink közreműködésüket úgy igazolják, ahogyan azt Ön tette. Nemsokára fel fogják ismerni az Ön művének fontosságát; ami benne új, azt meg fogják vizsgálni és figyelembe fogják venni, azonban - és ehhez nekünk mezőgazdáknak jogunk és okunk van - egyes dolgokban kételkedni fognak és egyes dolgokat a tapasztalat és kísérleti eredmények próbakövén helyesbíteni kell majd. Ha azután Ön nem tartja majd túl csekélynek, hogy válaszainkat figyelembe vegye és a szakmájukat teljesen értő, a segédtudományokban sem járatlan mezőgazdákkal közelebbi kapcsolatba lépjen, akkor éppen Ön az, aki képes a kémiát még nagyobb mértékben gyümölcsözővé tenni a mezőgazdaság számára, mintahogyan arra elődeinek lehetősége volt. Körültekintő és komolysággal és igyekezettel bíráló közönségre bizton számíthat. Engedje meg most, hogy legalább a könyv néhány fő pontját érintsem. Ebből a célból előrebocsátom, hogy az itt mellékelt új kiadás az elsőnek csak újranyomása, annak a tankönyvnek, amelyet kb. egy éve állítottam össze, és amelyet tiszteletem jeléül kérem, fogadjon el; [a könyv] az itt megfogalmazandó tárgyakat az én álláspontom szerint tartalmazza és legalább annyit megtesz, hogy a kémia értékét és azt, amit nekünk eddig mint megbízhatót adott, felismeri. Mindenki azután természetesen belátása szerint ítél. - Én csak az Ön munkája első pontját emelem ki, amely szerint Ön bizonyítottnak feltételezi, hogy a közepes [minőségű] talaj azonos felületei azonos menny, szenet állítanak elő fában, szénában, szalmában stb. Ezt azonban még egyáltalán nem tartom bizonyítottnak, mert egy közepes talajú rét, amely átlagban 800 Ib rozst ad, trágyázás és öntözés nélkül még messze nem ad 2500 Ib szénát. Ezt csak megfelelő öntözéssel és trágyázással lehet elérni, a kukorica = és feltételezett takarmányrépa termést is azonban csak trágyázás esetén lehet elérni. Ha tehát az erdő trágyázás nélkül 2600 Ib. fát ad, akkor a rét trágyázás nélkül legfeljebb 1500 Ib-t és a szántóföld a tervezett mennyiséget csak akkor adja, ha métermázsánként 2000 Ib. száraz

, jó réti trágyát adnak vissza neki a betakarításhoz; ha ehhez a visszamaradó tarlót és gyökereket legalább 400 Ib-nek számítjuk, akkor a gabonaterméshez a talajba juttatott trágya- és növényi szárazanyag minden fontja körülbelül ugyanannyi szárazanyagot termel. [Oldalt, függőlegesen írva:](Az erdő esetében is nagy a különbség: tölgyek és bükkök alig feleannyi tömeget adnak, mint az erdei fenyő.) Aszerint, hogy milyen kultúrnövényeket választunk trágyázással vagy anélkül

, a termelés eredménye is más lesz. Azt, hogy a mélyművelésű növények szilárd anyaguk felépítéséhez az anyag egy részét a levegőből, más részét a talaj szervetlen alkotóiból veszik, már régen feltételeztük; azonban az arányról még nem volt elég ismeretünk. Itt Ön nekünk némely további fontos felvilágosítást ad, nevezetesen a szénre vonatkozólag. Ha azonban a növényi gyökereknek az a tulajdonsága, miszerint fejlődésük első szakaszában képesek közvetlenül szenet (elismerem: szénsavat) felszívni, nem elvitatható, miért van az, hogy ez később nem következik be és csak a leveleken keresztül történik? Nem tudom azt sem elismerni, hogy a talaj a betakarítás után a növényeken keresztül több szenet tartalmaz, mint annakelőtte

. A humusz, és így a széntartalom is, csökken a legtöbb növény esetében, ha nem trágyáznak újra, és a trágyázatlan és öntözetlen réteken a helyzet legfeljebb azonos! [Függőlegesen a papír szélén:] (Ha az erdőből és éves hozamából elvesszük a leveleket

, a talaj széntartalma is erősen csökken,) Mi mezőgazdák tehát továbbra is mindig növényi tápanyagnak fogjuk tekinteni a humuszt, és így is kell tennünk, bármilyen módon is asszimilálódjék az, még akkor is, ha legnagyobb része szénsavként a talajból áramlik ki és csak a levelek vehetik fel. A humusz igen fontos fizikai hatását a talajfélék termékenységére azonban Ön egészen figyelmen kívül hagyta. Ebben a vonatkozásban utalok tankönyvemnek a levéllel küldött kötetecskéjére. Igen nagy érdem, hogy Ön a közönséges állati trágya ásványi alkotórészeire és azok fontos hatására nyomatékkal rámutat. Ezt egyesek még túl kevéssé ismerik fel, bár Sprengel trágyázástanában erről már jelentős felvilágosítást adott. Annak is örülök, hogy Ön nem megy olyan messzire, mint Sprengel és nem tart szükségesnek minden egyes növény fejlődése számára 15-féle ásványi anyagot, hanem feltételezi, hogy ebben különbség áll fenn az egyes növényfajták között, továbbá, hogy bizonyos alkáliák egymást helyettesíteni tudják. Hogy ez mennyiben biztosan lehetséges és praktikus, arra nézve Öntől és másoktól még felvilágosításra van szükségünk. - Az Ön tanának kifejtése a növények változtatására némely fontos útmutatást tartalmaz, de - és éppen ezt bizonyossággal állíthatom - nem kevés olyasmit is, ami a mezőgazdaság tapasztalati tételeivel ellentmondásban van. Megjegyzem pl., hogy van olyan talaj, amelyen minden évben rozst termesztenek és csak ritkán trágyáznak, és éppen ez áll fenn a zab esetében is, továbbá hogy a réten állandóan fű, a száraz homokon pedig állandóan erdei fenyő nő, hogy az egyik helyen az árpa here után jól, a másikon rosszul terem, és ilyen módon még sokmindent lehetne felemlíteni. Egészében úgy tűnik nekem, hogy Ön a növényi maradékok befolyásának a következő növényekre túl nagy jelentőséget tulajdonít, bár ezt nem teljesen kívánom kétségbe vonni; ezzel szemben sok múlhat azon, hogy a talajból az újbóli termesztéshez szükséges anyagokból az előző termesztés által túl sok vonódott el, amiért a trágyázás és megmunkálás, márgázás (?) stb. sok mindent jóvátesz. Sok függ azonban a mindenkori állapottól is, amelyben a talajt hátrahagyják, és amely egyik növénynek kedvez, a másiknak nem. Ennyivel meg kell elégednem, de igen élénken érzem a kívánságot, hogy alkalmat kapjak szóban és behatóan könyvének teljes tartalmát, fő fejezetei szerint, Önnel átbeszélhetni és most nem először sajnálom, hogy véletlenek távoltartottak a közeledéstől abban az időben, mikor oly közel laktunk egymáshoz.