Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Holló Szilvia–Barta Lajos: Csillagászati és földrajzi szemléltető eszközök gyártása Magyarországon a 19/20. sz. fordulóján

tengerek (ezenbelül pl. a tengeri áramlatoknak, de a kontinensközi tengeralatti kábeleknek is) gondos ábrázolására törekedtek, az országhatárokon kívül aránylag kevés emberföldrajzi tartalmuk van. Egészében a térképi tartalom kiegyensúlyozott, nem túlzsúfolt, a feliratok nem takarják a terepi alakzatokat. Elterjedésüket elősegítette, hogy 1908-ban a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter a régi Felkl- és Schotte-gömböket kitiltotta az iskolákból: fogyatékos és elavult tartalma, valamint a magyar közjogba ütköző hibái" miatt [11 ]. 3. Indukciós gömb. A 20. sz. elején a Magyar Földrajzi Intézet indukciós glóbuszokat is kiadott, 22,5 cm átmérővel. Ezeknek matt-fekete felületére krétával lehetett rajzolni. A gömbökön csak 10-fokos közökben meghúzott, piros nyomás fokbeosztásuk volt [11, 12]. 4. A Calderoni-féle mechanikus planetáriumok számára 8 és 12 cm átmérővel készültek földgömbök. Tartalmuk a kis méreteknek megfelelően kevésbé részletes, de a fontos földrajzi elemeket híven bemutatják. 5. Éggömb, 25,5 cm átmérővel. Kövesligethy Radó professzor (1862-1934) összeállítása alapján Kogutowicz Károly terve szerint 1909-től gyártották. Az állócsillagokat tünteti fel, mintegy 4-4,5 fényrendig bezárólag. Műszaki adatai a kis földgömbével azonosak [11, 12]. 6. Asztali földgömb. Bár ez a földgömb már a Magyar Földrajzi Intézet „hanyatló korszakában", az 1930-as évek elejétől 1940-ig készült, a jelek szerint a lehetőségekhez képest olcsó árusításra, minősége több szempontból még eléri a korábbiakét. Célja nem az iskolai oktatás, hanem az érdeklődő nagyközönség ellátása volt, ezért meridiángyűrűvel, horizontkerettel nem volt ellátva. A18 cm átmérőjű papírgömb kétrétegű: belül egy durvább minőségű vastagabb préselt gömb a glóbusz váza, amelyet egy finomabb papírminőségű „héj" vesz körül. Erre ragasztották fel a gipszréteg mellőzésével a 12 részes glóbusz szelvényt. A glóbusz széleskörű terjesztésének szándékát mutatja, hogy az 1930-as évek végéig szinte évente követte a térképi változásokat: a távolkeleti háborút, majd a Közép-európai politikai határmódosításokat

2 (pl. a Japán fennhatósága alatt álló Mandzsúria határait, ill. a Kárpátalja és a Felvidék egy részének visszacsatolását Magyarországhoz [15].) 7. Kis asztali földgömb. Az előbbihez hasonló, népszerűsítő céllal készült glóbusz, amelynek azonban egyetlen példányát sem sikerült fellelni [11]. A föld- és éggömbök mellett a Magyar Földrajzi Intézet Rt. 1905-től egyéb csillagászati-földrajzi szemléltetőeszközöket is kiadott. Ezek az egyszerű, papírból készült eszközök az égitestek látszólagos napi és évi mozgásának következtében előálló jelenségeket mutatják be, ill. az ezek kiszámítását egyszerűsítik. (Egyszerű analóg számológépként használhatók.) Kiadásukat bizonyára Kövesligethy Radó szorgalmazta, aki a budapesti Tudományegyetem „Kozmográfiai intézetének" vezetőjeként, és a csillagászati ismeretek elkötelezett terjesztőjeként is világosan látta, hogy milyen ismereteket kellene alaposan begyakorolnia a földrajz tanárjelöltjeinek, a földmérőknek és a csillagászat kedvelőinek. 8. „A csillagos ég Közép-Európa számára". Ún. forgatható csillagtérkép, amelyen beállítható, hogy egy meghatározott földrajzi helyen az év bármely napján és tetszőleges órájában milyen csillagok, csillagképek láthatók. A keménypapír keretben egy csillagtérkép forgatható (a Sarkcsillag mint központ körül), és a korong