Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Holló Szilvia–Barta Lajos: Csillagászati és földrajzi szemléltető eszközök gyártása Magyarországon a 19/20. sz. fordulóján

fejét. A korszak egyik leghíresebb fogadójában, a belvárosi Fehér Hajóban piperét és aprócikkeket kezdett árusítani, s néhány házzal arrébb felesége is ezt tette. Az árucikk és a helyszín kiválasztása egyaránt szerencsésnek mondható, a nevezetes fogadó a nagy múltú Károly-kaszárnya és a Váci-utca között működött. Ez utóbbiról írta Alt Rudolf, hogy „ami Bécsben a Graben és a Kohlmmarkt, az a pestieknek az Úri utca és a Váczi utca'. A Calderoni-házaspár 1821-ben átköltözött a hajóhíd melletti ún. Drasche-házba a Német Színházzal szemben, s ott is maradt 92 éven át, míg a házat veszélyessé nem nyilvánították és le nem bontották. A cég kezdetben hőmérőket, teleszkópokat és természetesen látcsöveket árusított, sőt 1841-ben az újságok arról tudósítottak, hogy Calderoni István optikus tíz évre szóló szabadalmat kapott találmányára, a légyfogó papírra. Hogyan lett mégis a kis cégből a 19. sz. legjelentősebb magyarországi optikai vállalkozása? A bécsi Voigtlánder-cég mérőműszer-lerakatának átvételével. Ez a lerakat már 1834 óta a Calderoni-cégnél volt, de 1842-ben az örökösöktől a tulajdonjogot is megszerezték, s megnyitották „AZ ASZTRONÓMHOZ" címzett üzletet. A kibővített árukészlet segítségével a versenytársakat sikerült teljesen háttérbe szorítani. 1848/49-ben is ők szállították a honvédség számára is műszaki cikkeket [2, 3]. A városi nagyközönség először a Calderoni üzlet kirakatában láthatott fényképezőgépet. Az élelmes kereskedő-optikus egyébként is minden alkalmat megragadott, hogy jó üzletet bonyolíthasson le. Az 1842. július 8-án Magyarországon végigvonuló teljes napfogyatkozás alkalmával kis látcsöveket készíttetett - valószínűleg erősen fényelnyelő színezett üvegből -, amelyekkel a szem veszélyeztetése nélkül lehetett a Napra pillantani. Igaz, a „Világ" c. lap tárcaírója megrója: „Calderoni opticus jól megfizetteté magának e célra készíttetett látcsövecskéit, miknél egy egyszerű üvegdarab is, gyertyafüsttel befeketítve, sokkal jobb szolgálatot tőn".(Világ, 1842. júl. 9.) De az ilyen kritika is - ingyen reklám volt [4]. Calderoni utóda a morva származású Hopp Ferenc (Franz Hopp, 1833-1919) lett, aki 1845-ben, 13 évesen járt először Pesten, posztókereskedő nagybátyjánál. Calderoni, mivel nem volt fiúörököse, felkarolta barátja unokaöccsét, s a jófejű, érdeklődő ifjút 1853-ban a bécsi optikus Weinbergerhez, majd a New yorki Kahnhoz küldte tanulni. A tanulóévek elteltével a cég neve „Calderoni és társa" lett, és Hopp Ferenc, ötleteivel egyre nagyobb sikereket ért el. Hopp Ferenc szenvedélyes utazó volt, aki bejárta a nagyvilágot, és távolkeleti gyűjteményét a magyar államra hagyta, azzal a megkötéssel, hogy halála után villájában az ő nevét viselő múzeumot nyissanak meg [5]. (Ez a kiállítás ma is megtekinthető.) A szemléltető eszközök forgalmazásának Calderoni és Hopp is nagy fontosságot tulajdonított. Az sem lehet véletlen, hogy éppen a világutazó Hopp Ferenc ismerte fel a szemléltetés jelentőségét a földraj oktatásában, és tette tömegessé a cég kínálatában már azelőtt is szereplő földgömbök választékát. A kezdetben árusított külföldi gyártmányokat nem bizományban vették át, hanem egyedi megrendelésre készíttették, ezért áruik nagyon drágák voltak. Miután magyar iparosokat vontak be az eszközök előállításába, hamarosan az összes iskolát a Calderoni cég látta el taneszközökkel. Leírás alapján bármilyen eszközt