Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

átalakult, inkább elolvasandó és értelmezendő könyvnek tűnt, azaz a természethez hasonlóan a könyv metaforáját kapta. A múzeum az olvasás és a tárgyak megfigyelésének színterévé vált, ahol a megszerzett tudást írásba is foglalták. A könyvnyomtatás 15. századi föltalálása óta a tudás tartalma összenőtt az írással és a "nyomtatott kultúrában" való részvétellel.

22 A múzeumban az összenövés első foka a katalóguskészítés, melynek segítségével a gyűjtemény akkor is fönnmarad, ha tárgyait idővel széthordják. Második foka a tárgyakra vonatkozó ismeretek összeírása, valamiféle zsurnálok készítése. Aldrovandi, Gesner és a reneszánsz enciklopédikus természetvizsgálói mind hatalmas írásos anyagot hagytak maguk után: a természetrajz remekeit és szerkesztésre, megírásra váró dokumentumait. Az összenövés harmadik fokát képezik a tárgyi gyűjteményt kiegészítő könyvek, a bennük szereplő leírások, a könyvtár, mely szükségképpen több tudást tartalmazott, mint a viszonylag kevés tárgy. Képek, emblémák Ezt a fokot is nagyon segítette, hogy 1500 után a fametszetek készítésével ugrásszerűen fejlődött a képnyomtatás technológiája.

23 Képpel elvben pontosabb, részletesebb leírást lehetett adni a tárgyról, mint szóval; a kép adott esetben jobban pótolta a múzeumi gyűjtemény hiányzó darabjait, mint a leírás.

24 A térkép esetén ez a viszony nyilvánvaló. Gesner már ragyogó ábrákkal illusztrálta vagy 70 kötetet kitevő könyveit, ami után a természetrajz elképzelhetetlenné vált önmagukban is elemzésre méltó képek nélkül. Albrecht Dürer (1471-1528) híres rinocérosz ábrázolásának története azt is megmutatja, hogy a természetrajz gyakorlatában is jelentkezett a kumulatív reprezentáció modellje, melyet Harris a kartográfiai gyakorlat alapján definiált. Dürer fametszete hosszú ideig a természetrajz standard tudását képezte az orrszarvúról, egy olyan állatról, mely a sokféle legendával körülvett unikorn ténylegesen létező képviselőjének tűnt. Csakhogy rinocéroszt a 15-16. században még kevesen láttak. A leírások nem voltak sem egyértelműek, sem egybehangzóak. Dürernek megígérték, hogy mutatnak neki egyet, de a hajó, mely az állatot hozta, elsüllyedt. Ezért Dürer kénytelen volt a leírások alapján készíteni el képét, anélkül, hogy az állatot valaha is látta volna.

25 Ennek következtében a rinocérosz nyaka közelébe, a hátára is került egy szarv (4. kép). Ezt a képet másolta minden természetrajzkönyv, ez a tudás terjedt el az orrszarvúról, mígnem a tapasztalat megcáfolta, mint valamiféle képi hipotézist, és jobb reprezentációval helyettesítette. 4. kép. Albrecht Dürer orrszarvúról készített metszete. 1515-ben jelent meg Sebastian Münster Cosmographia Universalis c. művében.