Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

A képek - Andrea Alciati 1531-ben publikált, átütő sikerű könyve nyomán - a természetrajz új műfaját is életre segítették: az emblémákat. Az emblémák kisméretű, egyszerű metszetek voltak, melyeken rövid szövegek és képek kombinálódtak. Az állatok képe mellé került egy közmondás és egy versike az állat allegorikus jelentésével. Az egyiken például egy róka ül, mellső lábával tartott emberi maszkra néz; azt gondolja, milyen szép fej, de nincs benne ész, márpedig az ész többet ér, mint a szépség (5. kép).

26 Joachim Camerarius (1534-1598) könyvei négyszáz emblémát közöltek közismert állatokról, medvéről, sündisznóról, és egzotikusokról, oposszumról vagy kaméleonról. A képek és szövegek magukba foglalták az arisztotelészi, pliniuszi hagyományt. Allegóriáik, szimbólumaik révén átfogó rendszert alkottak, melyet kutatója széles körben elterjedt "emblematikus világnézetnek" nevezett.

27 5. kép. Alciati: Emblematum liber, Embléma CLXXXIX: Mentem, non formám, plus pollere (Forrás: <http://www.mun.ca/alciato/ltext.html>) A természet mint könyv A tudás és írás múzeumi összenövésének negyedik foka a múzeum céljával, a benne foglalt tudás lényegével függött össze. Elvben a theatrum mundi éppen arra szolgált volna, hogy a természetbúvár a kozmikus előadást közvetlenül tanulmányozza, a könyv közvetítése nélkül. A másik múzeumi cél, a természetrajzi megfigyelés viszont nem nélkülözhette az írásba foglalást (az emlékezés akkoriban leghatékonyabb eszközét), kivált az ismeretanyag növekedése miatt. Már pusztán a kabinet privát jellege, a tárgyakban való magányos elmélyülés is az olvasás aktusát idézi fel. Csakugyan, mint Findlen is rámutat, a 16. és 17. században sok természetbúvár a természetet szövegnek tekintette, munkáját pedig a "természet könyve" olvasásának.

28 Az a tudás tehát, amelyet a természetrajz szolgáltatott és a múzeumban megjelenített, voltaképpen nem volt egyéb, mint a Teremtő írásának fölfedése, megértése, átélése, és ezen keresztül a hozzá fűződő misztikus, esetleg mágikus kapcsolat létrehozása. Az egyre fontosabbá váló fölfedés és megértés már nem volt szükségképpen privát jellegű. Lassanként a kabinetbe beengedték az erősen korlátozott nyilvánosságot: a kollégákat, tanítványokat, majd politikai hatalmasságokat, sőt vendégeket is.

29 Ennek következtében a múzeumok már a 16. század második felétől kifejezték a gazdagságot, magas társadalmi státuszt, uralkodói helyzetet,

30 ami jól magyarázza például a Habsburgok mesés gyűjteményeinek eredetét.

31