Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

PALLÓ GÁBOR* INTÉZMÉNYESÜLT EMLÉKEZET ÉS TUDOMÁNY: A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMOKRÓL** Az a múzeum, mely gróf Széchényi Ferenc kezdeményezésére jött létre, nagyon is megfelelt saját korának. Múzeum esetén talán nem nyilvánvaló a korszerűséget szóbahozni, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez éppen a korszerűtlenné vált tárgyak lerakata. Hermann Lübbe mutatott rá, hogy a múzeumok száma furcsamód éppen akkor növekszik, amikor a technológiai fejlődés gyors.

1 Mintha a vad modernizálok a kiselejtezett gépeket, tárgyakat a részben kiselejtezett embergeneráció vigasztalására akarnák megőrizni. Nem beszélve most a képzőművészeti galériákról, a múzeumot gyakran a tárgyak temetőjének tekintik. Valamiféle emlékhelynek, ahol meghatódva gondolunk vissza eltűnt idők tárgyi kultúrájára. Az új kommunikációs technológia, az Internet korában a levéltárakkal, könyvtárakkal együtt a múzeumokat memory institution-nak, az emlékezet intézményeinek tekintik, amelyek közös szabványokat használnak, hogy a kereső programokkal mindenhol a legtöbb információt lehessen előhívni: képet, hangot, új és régi szöveget, bibliográfiát.

2 A múzeum azonban maga is kommunikációs technológia. Eilean Hooper-Greenhill könyvében összekötötte a múzeumok sokoldalú kommunikatív jellegét, a Michel Foucault által posztulált és jellemzett tudásrétegekkel.

3 Márpedig, ha föltételezzük, hogy a kommunikációs technológia olyan eszköz, amely befolyásolja az általa közvetített tudás tartalmát is,

4 talán eljuthatunk a tudás olyan archeológiai rétegéhez, amelyet éppen a múzeum közvetít, mégpedig ennek nem szakmúzeumi fajtája, hanem korábbi, sokféle tárgyat fölhalmozó, enciklopédikus fajtája.

5 Múzeum és természetrajz Milyen is az a tudás, melyet a múzeum és főként a múzeum közvetített? A megközelítő válaszhoz vissza kell nyúlni legalább a reneszánszig, a legkorábbi mai értelemben vett múzeumok kialakulásáig. Az a tudásfajta, amely a múzeumok létrejöttével és óriási jelentőségével összefügg, a história naturális nevet kapta. Magyarra természetrajznak fordítjuk, nem természettörténetnek. A természetrajz, Lakatos Imrével szólva, kutatási program, mely Arisztotelész (i.e. 384-322) és főként Plinius (23-76) 37 kötetet kitevő hatalmas műve nyomán haladt, és amelyet a reneszánszban, az antikvitás újrafelfedezése idején fedeztek fel újra főleg Itáliában. Giuseppe Gabrielli (1494-1553), az első ferrarai természetrajz professzor önálló tudásterületként definiálta, majd sorra léptek színre klasszikusai, például a bolognai Ulisse Aldrovandi (1522-1605) vagy a svájci Konrád Gesner * MTA Filozófiai Kutatóintézet, 1054 Budapest, Szemere utca 10. ** A tanulmány rövidített változata előadás formájában elhangzott A MTA Filozófiai és Történettudományos Osztálya és a Magyar Nemzeti Múzeum által szervezett Múzeumaink születése és jövője c. tudományos ülésen, Budapesten 2002. november 7-én.