Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

(1516-1565).

6 A program a természet teljes leírására törekedett: minden tárgyat, minden jelenséget, hegyet, patakot, ércet, madarat, tücsköt, bogarat egyaránt jelentősnek és kihagyhatatlannak tekintve, azaz mindent, amire emlékezni érdemes. Az állatok leírásánál például felsorolták az adott állat különféle neveit, változatait, ezek külsejét, földrajzi elterjedését, táplálkozását, hangjait, más állatokhoz fűződő kapcsolatait, a róla szóló beszámolók forrásait, még a hozzájuk kapcsolódó meséket, népi hiedelmeket is.

7 Egy ilyen hatalmas programhoz alaposan szét kellett nézni a természetben. A szemlélődésre és megfigyelésre kiváltképp alkalmas, változatos, sokféle természeti jelenséget fölmutató tájakat némelyek múzeumnak tekintették. Nem kevésbé a kerteket: dísz- és botanikus kerteket.

8 Ámde a pontos leíráshoz célszerűnek látszott összegyűjteni és közös helyen tárolni kivált a ritkább, nehezen hozzáférhető tárgyakat. Mint Paula Findlen a 'múzeum' kifejezés etimológiájával foglalkozó nagy hatású tanulmányában rámutatott, a 'múzeum' szó egyik korai szinonimája a 'studio' vagy 'studiolo', ahol a tudós tanulmányozza részint tárgyait, részint ugyanitt tárolt könyveit.

9 Mert a múzeum az a hely, ahol a herceg, a nemes vagy gazdag polgár a múzsákkal találkozik. Ahol szellemi magányban elmélyül tanulmányai tárgyában. Ez a tevékenysége olyannyira privát jellegű volt, hogy a múzeumot gyakran háza legelzártabb részében rendezte be. Egyetlen bejárata a hálószobából nyílt; némelykor annyira őrizte, hogy házasodásakor, amikor kulcsait szimbolikusan is átnyújtotta feleségének, a múzeum kulcsát levette a karikáról, hogy titkos férfiéletének egyetlen, legbelső rekeszét megőrizze önmagának.

10 Érthető, hogy a múzeumot a reneszánsz idején és később is többnyire a titkokat őrző szekrény analógiájára kabinetnek nevezték. A kabinetben értékeken, műtárgyakon kívül a természetrajzi kutatás eredményeit tartották: tárgyakat, képeket, könyveket, kéziratokat. Itt halmozták föl a kutatás minden hozadékát, köztük a csodálatos furcsaságokat, kuriózumokat. Az ötlábú birkák, kétfejű borjak, torz embriók és hasonlók mumifikált példányai mellett világító fadarabok, különös alakú kövek békés együttélésben időztek a mesterek által készített gépezetekkel, órákkal, míves korsókkal. A természetes és mesterséges tárgyak, a csodálatos és törvényszerű jelenségek bonyolult elegyet alkottak, a fölfoghatatlan rendetlenség benyomását keltve az utókor szemében. A kabinetben, a Kunstkammerhoz hasonló Wunderkammerben nem csupán tárolták a tárgyakat, hanem itt is végezték tudós feldolgozásukat, amely feldolgozás messze nem korlátozódott tárgyilagos megfigyelésükre és természetrajzi leírásukra. A gazdag és befolyásos tulajdonos számára a tárgyak birtoklása, a természet birtoklását is jelentette.

11 (1. kép) Tárgyaival körülvéve a múzeum gazdája egyfajta mikrokozmoszban érezte magát, mely a nagy egészet, a makrokozmoszt reprezentálta, közepén ő maga titkos kapcsolatban a Mindenséggel. A múzeum másrészt theatrum mundi-ként funkcionált, a világ színházaként, melyet nézője akár saját otthonában is szemlélhetett, a nagy titkok kilesésének reményében.

12 Kérdés persze, miről szólt a színjáték. Egyfelől milyen tárgyakat birtokoltak a természetbúvárok, akik persze praktikusabban gondolkoztak, mint az uralkodók, másfelől mit olvastak ki tárgyaikból a makrokozmoszra vonatkozóan? Az olyan kiemelkedő tudósok, természetrajzok szerzői, mint Findlen fontos könyvének főhősei,