Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Birkner Zoltán–Soós Ernő: Genura – A világ első tényleges elektronikus lámpája

Theodor Wertheim

3 (Wertheim Tivadar

4

) (Bécs, 1820 - Bécs, 1864) második generációs értelmiségi volt: édesapja gyakorló orvos, majd a bécsi zsidókórház főorvosa. Bátyja, Wilhelm orvos, majd fizikus, Párizsban élt és dolgozott. T. W. a gimnáziumot Bécsben végezte, majd Berlinben két évig kizárólag szervetlen kémiával foglalkozott. Ezután Prágában Redtenbacher professzornál a szerves kémiában képezte magát. Már első munkájával is, amely a fokhagyma olaj vizsgálatával foglalkozott, nagy feltűnést keltett tudományos körökben: ugyanis kimutatta, hogy a fokhagyma illóolaja azonos a mustáréval, sőt a kettőt egymásba át is tudta alakítani. Ennek a munkának köszönhette Liebig pártfogását is. Az újságból értesült arról, hogy a Császári Tudományos Akadémia matematikai-természettudományi osztálya levelező tagjává választotta (1848). További munkái - melyek többek között dohány alkaloidokkal foglalkoztak - eredményeképpen Baumgartner báró, Ausztria akkori pénzügyminisztere meghívta Hainburgba a dohányipari igazgatóság laboratóriumába, ahol sikerült javítania a "tubák" minőségén azzal, hogy a gyártásban használt hamuzsírt szódával helyettesítette és a további technológiai lépésekből kihagyta a drága és haszontalan boradalékot. Ezzel jelentős megtakarítást is ért el. 1854-ben, áttérve a római katolikus vallásra, megpályázta és megkapta a Sangaletti visszalépésével megüresedett kémia tanszéket a pesti tudományegyetemen. Itteni évei alatt, megfelelő kémiai laboratórium berendezése után, felfedezett egy új alkaloidot, amelyet conydrin-nek nevezett el, és befejezte az alsó-stájerországi Tüffer fürdő vizének analízisét. Az említett politikai változások hatására W. először visszament Bécsbe, majd 1861-ben megkapta a gráci egyetem kémiai tanszékvezetői állását. Itt az oktatás mellett eredményesen folytatta alkaloid-kutatásait is, azonban 1864-ben (alig 44 évesen) súlyos betegség támadta meg. így visszaköltözött Bécsbe, testvére házába, ahol rövidesen meghalt. Tudományos munkáinak zöme a Császári Tudományos Akadémia Matematikai-Természettudományos Osztályának közleményeiben jelent meg. Az első levélből kiderül, hogy a tudós karrierjét tulajdonképpen Redtenbacher professzor

5 indította el, aki a bécsi tudományegyetemen kémiát oktatott. Tehetségesnek tartott tanítványa egy munkáját elküldte Liebignek, aki azt figyelemre méltónak tartotta. Ez bátorította fel a fiatal kémikust arra, hogy a nagy német tudóstól segítséget kérjen elhelyezkedéséhez. A második levél mintegy öt hónappal későbbről kelt. Ebből kitűnik, hogy Liebig valóban tett Wertheim érdekében lépéseket: Redtenbacher professzorhoz megbízást juttatott el az általa nyilván figyelemreméltónak tartott fiatal vegyész számára. A levélből az is kiderül, hogy a megbízáshoz angol nyelvismeret szükséges. Ez a nyelv a 26 éves fiatalember számára már nem idegen. Az is kiderül azonban, hogy Liebig védencének egyéb nyelvismerete is figyelemreméltó. Végül Liebig emberi nagyságának bizonyítékát is láthatjuk a levélből: aJ a kor leghaladóbb szellemeivel vetélkedve nincsenek vallási előítéletei és b/ folyóiratában megvédi az általa tehetségesnek tartott kezdő érdekeit a "nagyok" kihasználásával szemben. A harmadik levél 11 évvel a második után íródott és szövegéből kiderül, hogy írója Pesten tartózkodik. Ez teljesen érthető, hiszen Wertheim 1853-tól 1860-ig volt tanár a pesti tudományegyetemen.

6 így érthető, hogy a levél hangvétele önérzetesebb, Liebiget - bár a szokásos nagyrabecsüléssel, de mégis - szinte egyenrangúként kezeli. Őszintén közli, hogy Liebig egy ötlete az osztrák dohányiparban nem