Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

mint azt is, hogyan voltak ezek egymással kölcsönhatásban. Maga Berzelius 1813-ban azt hitte, hogy ezek tulajdonképpen eltérő kifejezési formák nincs más különbség az atomok és a térfogatok elmélete között, mint az, hogy az egyik a testeket szilárd formában, a másik gáz formában jeleníti meg. Világos, hogy amit az egyik elméletben atomnak gondolnak, az a másikban a térfogat. Tudásunk jelenlegi állapotában a térfogatok elméletének az az előnye, hogy jól megalkotott tényen alapszik, míg a másiknak csak egy feltevés szolgál alapul." Idézi Crosland, id. mű 110. old. eredetileg Berzelius már idézett cikkében 450. old. 23 Azon, hogy „számértéküket tekintve elfogadható" két dolgot értek. Először, hogy eredményei ki voltak téve az akkor még elfogadott dualisztikus elmélettel való szükségszerű szembesítésből eredő értelmezési problémának, annak, hogy ha Dumas bizonyos atomjai két- vagy többatomos elemmolekulát alkothatnak, akkor világos ellentmondás lépett fel a dualista elméletnek a kémiai kötés természetére vonatkozó alaphipotézisével szemben. A másik az volt, hogy Berzeliusnak közvetlenül egységnyi térfogatokra vonatkoztatott atomsúlyai értékben sokszor egybeestek a Dumas-féle helyes módszerrel, az Avogadro elv és hipotézis segítségével nyerhető atomsúlyokkal. 24 Ha elfogadják a térfogati törvényt és Avogadro elvét, akkor el kell fogadni a többatomosság lehetőségét, tehát, hogy a vitatott esetekben azokat az ismereteket kellett volna megkérdőjelezni, amelyek ezt megtiltották. De Dalton még a térfogati törvényt sem ismerte el, másoknak meg a húszas évektől a valószínű, jól alátámasztott, általánosan érvényesnek mutatkozó dualizmus elmélet és az Avogadro hipotézis elfogadása között kellett döntenie. Ebben, ha felmerült a probléma, valószínűleg nem értékelték eléggé, hogy egy szükségszerű, deduktive érvényes következtetés és egy, bármennyire alátámasztott, de induktív alapú dualista hipotézis között kellett választani. 25 Ann. de Chimie et de Physique, 33. kötet, 1826. 26 Ibid. 27 Crosland rámutat, hogy olyan bizottság jött létre, amelyben az atomelmélet ellenes Gay-Lussac és Dulong vett részt, aki egyike volt azon, új nemzedékben kémikusoknak, akik lelkesedtek az atomelméletért. A jelentés viszont, ahogy Crosland kimutatja, lényegében Gay-Lussac véleményét tükrözi. Ugyanis arra irányul, hogy két dolgot szétválasszon az atomelmélet névvel jelöltekből, egyrészt a „jól megalapozott tényeket" és a levont törvényeket, másrészt azokat a többé-kevésbé valószínű, rendszeres nézeteket, amelyek szükségszerű kapcsolatban vannak a testek belső felépítésével, amelyek „ellenvetéseket kívánó bölcseleti spekulációk". A jelentés a mai kifejezéssel hipotetikus-deduktív „rendszeralkotási" módszerrel szembeni óvatosságra intett és végül is állást foglal amellett, hogy az anyag valószínűleg a kémiai elemekre jellemző atomokból áll, de a kémikus tudni szeretné, hogy ezekből mennyi van egy-egy vegyületben. Ez utóbbi állásfoglalás Dumas nézetét visszhangozza annak tanulmányából. Vö.: Crosland, id. mű 139. old., és az eredeti jelentés in: P. V. Inst. 8. 1827. 485-7 old. 28 Dumas, J. B. Ann. Chim. 50. kötet, 1830., 52. kötet, 1832. 29 Csak emlékeztetünk arra, hogy az atom fogalmat meglehetősen következetlenül használták, sokszor csak a térfogat szó ekvivalenseként használták. Jellemző erre, ahogy Poggendorff Dumas tanulmányát németül publikálta 1826-ban. Elhagyta az elméleti részt, Dumas alapvető gondolatát egyszerűen saját értelmezésével helyettesítette. Szerinte Dumas azt állítja, hogy a testek egyszerű térfogati viszonyokban egyesülnek és a helyes atomsúlyt gőzeik fajsúlya alapján lehet így, közvetlenül megkapni. Vö: Pogg. Annalen 8.1826.18. old. Mitscherlich meglátogatta Dumast 1826-ban és megvitatták az anomális gőzsűrűségi eredményeket. Az ő 1833-as tanulmánya azt mutatja, hogy ő sem tulajdonított különös jelentőséget az atom fogalom konzekvens használatának. 30 Pogg. Annalen, 29. kötet, 1933. 193-230. oldal. 31 Uo. 32 Annales de Chimie et de Physique, LM, 113 (1833). M. Crosland említi, hogy Gay-Lussac jóindulatú hátba veregetéssel fogadta Gaudin előadását. Ld. M. Crosland: Gay-Lussac, Scientist and Bourgeois. A. „Gaudin eset" megmagyarázására valószínűleg a tudományszociológiához is fordulni kellene. Gaudin társaságon kívüli ember volt, aki a hosszúság mérési számításokkal kereste kenyerét, és amatőr tudós volt. Előadása ugyanakkor egy csomó spekulációt is tartalmazott az atomokról, ami minden bizonnyal csak csökkentette hallgatói figyelmét. Gaudin, a fotográfia kémiájára vonatkozó, más kémiai kutatások mellett később is publikált atomsúlyokra és molekulaszerkezetre vonatkozó spekulációkat egészen 1850-ig, amelyekben megismételte korábbi gondolatait, de publikált a csilla-