Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

goknak az égbolton való elhelyezkedéséről és a súly okairól is. Tudomásom szerint Le Chatelier vette észre először, hogy Gaudin volt az első, aki terminológiailag is konzekvensen különböztette meg a kémiai atomot és molekulát. Vö: Molecules, Atomes et Notations Chimique, Les Classiques de la Science, Librarie Armand Colin, Paris, 1913, valamint J. C. Poggendorff: Biographisch - Literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der Exacten Wissenschaften, Leipzig, 1863. 33 Ne felejtsük el, hogy a formulákat még reakcióba lépő anyagot kifejező formulának és az összetétel kifejezésének is tekintették. 34 Az anomálisan viselkedő gőzök jól megalapozott kémiai analógiákat korlátoztak. Ne felejtsük el továbbá, hogy két kevésbé gyakorolt módszer is rendelkezésre állt atomsúlyok hipotetikus felállítására, az atomhő meghatározásából kiinduló, illetve az izomorfiákra alapozó, s ha voltak adott elemekre, ezek eredményeivel is összhangba kellett hozni a kapott eredményeket, ami nem mindig sikerült. 35 Csak utalunk Th. Kuhn koncepciójára, miszerint a szaktudósok a válság észlelésekor fordulnak tudományuk tudományelméleti felülvizsgálatához, mint a nem szokványos kutatás egyik formájához, hogy tisztázzák a válság természetét, valamint arra, hogy válsághelyzetben tűrékenyebbek lesznek hipotézisek adott célokra, célszerűségi okokból variált változataival szemben. 36 Philosophie Chimique, Paris, 1837, 6. fejezet. 37 Ann., de Chimie et de Physique, 69. kötet, 1832. 38 Pogg. Annalen, 62. 1833. 39 Gerhardt például naivitásnak bélyegezte, hogy a kémikusok egy része azt hiszi, hogy „a testek tényleges molekuláris összetételét ki lehet fejezni a formulákkal." Vö: Traité de Chimie Organique, 4. kötet, 561. old., Strasbourg, 1856. 40 Minden bizonnyal megbocsátható, ha hosszabban idézek Dumas 1869-ben, tehát a kémiai atomelmélet alapjaira vonatkozó viták lezárulása után tartott Faraday emlékbeszédéből. A beszéd a 19. századi történetfelfogás jellegzetes tévedései mellett (pl. hogy Leukipposzt közvetlenül kell Daltonnal összekötni) egy nagyon jellegzetes átértelmezést találunk. Eszerint Dalton kísérleti úton jutott volna el atomelméletéhez. „Nem nehéz összekapcsolni Nagy Sándor kortársát, Leukipposzt, aki először vezette be az atomok filozófiai doktrínáját és a nevezetes manchesteri fizikust, Daltont, aki e század kezdetén, kísérletre támaszkodva megalapozta a modern kémikusok atomelméletét. E két pont között nincs összekötő kapocs, bármennyire távol vannak is egymástól. Dalton Leukipposz fia." The Chemical News, XX. kötet, 501. szám, 1869. A Dalton és Leukipposz közötti betöltött űrrel kapcsolatban talán nem is kell emlékeztetni az olvasót, hogy Galilei sejtésként beszél atomokról, Boyle atomjaira vagy ami a legfontosabb hatást gyakorolta, Newton atomjaira. Arra azonban utalni érdemes, hogy voltak olyan atomisták a 18. század végén, akik kémiai elemek atomjainak létezését feltételezték pl. a két Higgins Angliában. Hipotézisüket azonban nem kapcsolták össze súlyviszony törvények kimondásával. 41 Gerhardt ún. „négytérfogatos" molekula formulákat használt, azaz olyan formulákat, amelyek azoknak a molekulasúlyoknak feleltek meg, amelyek ugyanakkora térfogatban voltak, mint négy gramm hidrogén. Ezért pl. a vizet négy hidrogénből és két oxigénből állónak tüntette fel. Később áttért a „kéttérfogatos" formulákra, amelyek esetében viszont bizonyos fémek atomsúlya csak fele lett a helyes atomsúlynak. Formulái mégis alkalmasak voltak, hiszen viszonyt állapítottak meg arra, hogy típusokat állítson fel. Azt hiszem, hogy e munkájával van összhangban az a „tudományelméleti" álláspontja, hogy a kémiai formulák nem az anyagösszetételre vonatkoznak, hanem csupán hasznos eszközként arra szolgálnak, hogy a lehető legnagyobb számú anyag tulajdonságai közötti hasonlóságot fejezzék ki. Gerhardt ezzel állást foglalt mind az ellen, hogy az atomsúly méréseket egy anyagszerkezeti kutatás számára végezzék, mind az ellen, hogy csak empirikus egyenértéksúlyokat használjanak.