Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

ső ismertté váló esetek az Avogadro által elméletileg feltételezett azon lehetőségre, hogy az elem molekulák több atomosak is lehetnek, mint kétatomosak, miközben a higanyt egyatomosnak kellett feltételezni. De úgy tűnt, hogy világos ellentmondás van abban, hogy a kémiai analógiának megfelelően ezeknek az elemeknek kétatomos gőzöket kellene alkotni. A gőzsűrűség mérése útján nyert molekulasúlyok és a kémiai analógia útján nyertek csak akkor voltak konzisztensek egymással, ha olyan gőzállapotot feltételeztek ezeknek az elemeknek, amelyet a mérések nem igazoltak. (Berzelius még ezt nem vette észre, mert ő ezen elemek atomsúlyait még csupán kémiai analogonjaik alapján számította.) A Francia Tudományos Akadémia 1827-ben megbízta Gay-Lussacot és Dulongot, hogy véleményezzék Dumas memoárját.

27 1826 és 1832 között Dumas egy sor elemzést végzett, hogy megoldja a problémát. Ismételten megvizsgálta az anomális gőzsűrűségeket mutató elemeket is.

28 Ezek már olyan intellektuális környezetben zajlottak le, amelyekben az atom szót minden eddiginél zavarosabb módon használták és az atomhipotézis valami olyasmit jelentett, amit már meghaladtak bizonyos értelemben. Ez azt jelentette, hogy alkalmasnak látták arra, hogy felhívja a figyelmet az állandó és a többszörös súlyviszonyok törvényére, de ellentmondásosnak és igazolhatatlannak bizonyult, mint elmélet. Sok kémikus számára úgy tűnt, hogy nem is szükséges egymástól az atom, az akvivalens stb. szavakat megkülönböztetni.

29 Mitscherlich 1833-ban végzett gőzsűrűség méréseket, nagyszámú elemen.

30 Ahogy írja, célja az volt, hogy a vegyületek és elemek térfogatai (!) közötti általános viszonyokat megismerje. Mitscherlich így értelmezi a helyzetet: „valószínűnek tűnt (I), hogy ugyanabban a térfogatban ugyanannyi atom van. De ez csak az egyszerű gázoknál bizonyult helyesnek és nem a vegyületekre."

31 Mitscherlich az oxigént egyatomosnak feltételezte, az arzén nála kétatomos volt, a kén háromatomos és a higany félatomos. (!) 1831 -ben a Dumas előadásait látogató Gaudin kimutatta, hogy nem-ellentmondásos atomsúly táblázat állítható fel, ha Avogadro elvét és hipotézisét konzekvensül alkalmazzák. Ha egyértelműen megkülönböztetjük, hogy atomról vagy molekuláról beszélünk, akkor az anomális viselkedést mutató elemeknek egy, hat illetve négyatomos molekulákból kell állni, ahogy Dumas következtetett. Ugyanakkor ennek elfogadásával azt is elfogadjuk, hogy a gőzsűrűség mérése kielégítő eszköz az atomsúly meghatározására. Gaudin, legalábbis nyomtatásban, nem kapott választ.

32 A különbség Gaudin, illetve Dumas későbbi megmerevedő álláspontja között három pontban található. Dumas nem volt biztos abban, hogy az Avogadro hipotézist el kell fogadni, Gaudin viszont igen. A másik két különbség a felállítandó hipotézisek tudományelméleti megítélésében van. Egyrészt mindketten észrevették, hogy felállítható egy elméletileg konzisztens atomsúlytáblázat. Gaudin megtette volna az anomális molekulák létezésére vonatkozó hipotézist, hogy konzekvensül felállíthatóvá és használhatóvá tegye az atomsúlytáblázatot. Dumas, látni fogjuk,