Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

más irányba fordult, ugyancsak tudománymetodikai megfontolás alapján. Ez az irányváltás pedig az atomelmélet státusának megítélésére vonatkozik. Gaudin ezt ésszerű hipotézisnek tekintette, amely továbbfejleszthető az atomok térbeli elhelyezkedésére vonatkozó spekulációk útján. Nem szabad azonban két dolgot elfelejteni, ha átfogóan akarjuk látni a helyzetet. Az egyik az, hogy a dualista elmélet még nem veszítette el érvényességét és ezért többatomos elemmolekula elképzelése problematikus volt. (E problémától megszabadulni lehetett volna, ha lemond valaki a kémiai kötés természetének értelmezéséről, így merülhetett fel azoknak, akik szembesültek a választás feladatával, hogy nyilvánvalóan túl nagy ár lett volna azért, hogy elismerjenek egy részleges érvényességű ad hoc hipotézist, amely arra szolgált volna, hogy megmentsen egy hipotézisrendszert, amely a molekulák atomi összetételére vonatkozott, hiszen nem tudatosították, hogy az Avogadro hipotézis szükségszerűen következik a térfogati törvény és az Avogadro elv elfogadásából. így viszont az Avogadro hipotézis csak egy lehetséges ad hoc hipotézisnek tűnt. Másrészt Dumast zavarta, hogy nem tudta kizárni azt a hipotézist, hogy a különböző elemmolekulák különböző reakciókban másképpen bomlanak atomjaikra, azaz, hogy olyan molekuláris asszociációt kellett volna feltételezni, amely reakcióról reakcióra változik.

33 Foglaljuk össze a helyzetet, ami a harmincas évek elejére kialakult. A gőzsűrűség mérések bevezetése az atomsúlyok meghatározására először olyan feladatnak tűnt, ami teljesíthetőnek látszott további nehézségek felvetődése és megoldása nélkül. A feladat nem bizonyult ugyan megoldhatónak egy egyszerű általánosság feltevésével, hogy a molekulák, mondjuk, mind kétatomosak, sem egy komplexebbel, hogy bizonyos esetekben a tapasztalattal való összhangért meg kell engedni a kivételeket, az egy- illetve többatomosságot. Ugyanis, megtéve ezt a feltevést is, további problémának maradt az, hogy ilyen esetekben az adott anyagok, kémiai rokonságuk ellenére is különböző összetételűnek tűntek molekuláikat tekintve. Másrészt az atomsúly meghatározás másik útja, a kémiai analógiák alapján probabilisztikus atomsúlyok felállítása ugyan járható volt, de sokszor nem vezetett konzisztens eredményekre.

34 Ezért a kémikusok a legtöbb módszer alapján elfogadhatónak tűnő atomsúlyokat fogadták el, s a táblázatokat nem tekintették kötelezőnek. Célszerűségi megfontolások alapján individuálisan változtatva az atomsúlyokon, képletek tarka variációit kezdték el használni. Azt mondhatjuk, hogy egy miniparadigma válság jött létre az atomsúly-meghatározások problémája kapcsán. Az atomelméletet ki kellett egészíteni a többatomos elemmolekulák létezésének feltételezésével anélkül, hogy egyszerű általánosítást lehetett volna erről tenni. A vizsgálatok során új és új anomális esetek jelentkeztek, s ezek mindegyik egyedi ad hoc hipotézist igényelt a megoldáshoz. Ha viszont ezeket feltették, akkor még mindig megmaradt, hogy e viselkedésükben ezek az anyagok eltértek olyan analóg anyagoktól, amelyekhez jól megalapozott analógiák kötötték őket. A gőzsűrűség mérésekhez fűződő remények 1832 körűire megváltoztak. Az