Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

hogy félatomokról is adatokat kellett volna közölnie, ami világos képtelenség volt.

19 Úgy látom, hogy Crosland hipotézise Gay-Lussac volumetriás, „ontológiai" aspektust is tartalmazó kutatási programjáról és annak elterjedéséről segíthet annak pontosabb feltárásában, hogy mi is történt Berzelius „atomsúly" meghatározási munkáiban. Berzelius ugyanis kémiai szimbólumai első bevezetésekor a térfogatokról beszél, s így folytatja: „Nyilvánvaló, hogy ezzel ugyanahhoz jutunk,

20 mint Dalton atomsúlyai, de az az előnyöm vele szemben, hogy számaim nem hipotézisen, hanem jól ismert és bizonyított tényen alapulnak."

21 Legalábbis a kémiai atomelmélet történetének kezdetén az egységnyi térfogatok, mint az elmélet számára jelentéssel bíró alapegységek és a térfogat meghatározásokon alapuló relatív fajsúly adatok (Lakatos kifejezését használva, annak Kuhn elleni éle nélkül), „rivális kutatási programot" képeztek a Dalton-féle atomkoncepcióval szemben.

22 Ma már tudjuk, hogy milyen alapvető problémákra vezetett, hogy a kutatók egy része úgy próbált megszabadulni a nyomasztó nehézségektől, ahogy Berzelius, hogy megpróbálta a térfogat kifejezést egyszerűen az atom kifejezés szinonimájának tekinteni. Ettől kezdve egyenes út vezetett a képletírás nemsokára elérkező impozáns zűrzavarába. Ezért különösen fontos, hogy Dumas munkásságát megfelelően ismertessük, hiszen Dumas nagyon sokáig az egyetlen kémikus volt, aki pontosan látta azt az utat, amely számértéküket tekintve elfogadható atomsúlyokhoz vezethetett volna.

23 Dumas nagyon fontos technikai, eljárási újítást vezetett be. Szakított azzal, hogy adott mennyiségű anyag gőzének térfogatát mérje. Éppen ellenkezőleg, adott térfogatú gőzben levő anyag súlyának vizsgálatára tért át. Ezzel egyszerűen eltűntek azok a méréstechnikai nehézségek, amelyek Gay-Lussac kezdeti vizsgálatai óta fennálltak. Dumas kiterjesztette méréseit a magas hőmérsékletekre is. Méréstechnikai nehézségei a megváltozott mérési feladatnál csak a hőmérséklet azonosan tartásával és a hőmérséklet mérésével voltak. A víz, kén és fémolvadék fürdők lehetővé tették neki, hogy a szobahőmérséklet és a vörösizzás közötti intervallumban végezzen méréseket, amelyekhez higany és levegő hőmérőket használt. Dumas világosan látta, hogy ügyes technikai fogásával garanciát teremtett arra, hogy az eljárás elterjedjen a laboratóriumokban. Mire lehetett ezt a méréstechnikát felhasználni a 19. század első felében? Kétségtelenül rendkívül fontos lett szerves vegyületek molekulasúlyának vizsgálatában. Minket azonban most az atomsúly mérésekben betöltött szerepe érdekel. Emlékeztetünk rá, hogy a gőzsűrűség mérési adatokból a helyes atomsúlyokhoz az Avogadro elv és amit Avogadro hipotézisnek nevezhetünk, szimultán elfogadásával lehetett eljutni. A mérési eredmények értékelésénél fellépő zavart nagyrészt az okozta, hogy Avogadro hipotézisének tényleges jelentőségét többatomos elem molekulák létezésének lehetőségéről a kémikusok általában nem vették teljesen észre. Nem volt számukra világos egyrészt az Avogadro hipotézis a maga valószínűségi következtetésével, hogy a molekulák, egyedileg tisztázandó konkrét eseten-