Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

ként, két- vagy többatomosak is lehetnek, szükségszerű következménye a térfogati törvény és az Avogadro elv együttes elfogadásának, ha a kísérleti eredményekkel összhangba akarnak jutni.

24 Néhány kémikus elfogadta, hogy az addig megismert elem molekulák kétatomosnak tekintendők, de ezt az állítást nem dedukció eredményének, hanem induktív úton alátámasztott vagy éppen „nyert" ad hoc munkahipotézisnek tekintették, amely egyelőre jó eredményekre vezetett. Berzelius, aki az Avogadro hipotézist nem fogadta el, az Avogadro elvet csak néhány egyszerű gázra tekintette érvényesnek és a saját „térfogatatom" fogalmával dolgozott. (Eszerint egy elemi térfogatot egy atomnak kell tekinteni.) Dumas, gőzsűrűség méréseit átfogó program részének tekintette. A kémiai atomelmélet csodálatos koncepció, mondta 1826-ban, amelynek napról napra nő a jelentősége. Munkájának célkitűzése az volt, mondta, hogy „pozitív fogalmakkal helyettesítse azokat az önkényes adatokat, amelyeken majdnem az egész atomelmélet alapult."

25 Dumas jól látta, hogy a korábbi „erőfeszítések, hogy abszolút atomsúlyokat állapítsanak meg, bizonytalan eredményekhez vezettek," és azt is, hogy „ez a bizonytalanság abból eredt, hogy" ... „a különböző módszerek, csak néha vezettek ugyanahhoz az eredményhez és a különböző módszerekkel kapott eredmények nem voltak összehasonlíthatóak a legtöbb esetben." Mint írja: ezért határozta el, hogy egy kísérletsorozatot végez el, hogy „sok test esetében meghatározza a molekula és atomsúlyokat gőzük vagy gázuk mérésével". Az eredmények értelmezésének előfeltételeként mondta: „Az egyszerű gázok molekuláit végső feloszthatóságra szuszceptibilisnek kell tekinteni, amely a kombináció pillanatában megy végbe." Dumas úgy vélte, kényszerítve van, hogy kijelentse, hogy „e végső felosztódás a kombináció pillanatában megy végbe és a létrejövő vegyület természete szerint változik". Nem habozott, hogy levonja a következtetést: „A kérdést e vonatkozásban véve figyelembe, láthatjuk, hogy a valódi atomok meghatározása gázuk vagy gőzük sűrűségének mérésével a tudomány jelenlegi állapotában feloldhatatlan nehézségeket teremt." „Igaz ugyan, hogy amikor az egyszerű anyagok molekulái (atomjai) gázállapotban bizonyos mértékig asszociáltak, akkor ezek az anyagok jól összehasonlíthatóak egymással olyan feltételek között, amikor ugyanolyan számú csoportot (molekulát) tartalmaznak. De nyilvánvalóan lehetetlen megmondani, hogy hány elemi molekula (atom) van e csoportok bármelyikében."

26 Dumas tehát teljesen tudatában volt az ellentmondásos helyzetnek. A korrekt atomsúlyok ismerete nélkül az atomelmélet önkényes marad, legyen bármilyen csábító. Azt is jól látta, noha mai szemmel rossz terminológiával fejezte ki a mondanivalóját, hogy Berzelius atomsúly rendszere önkényes elveken alapult. Nézzük meg közelebbről, hogy milyen értelmezési probléma zavarta Dumast. A kén, foszfor, arzén, higany atomsúlyának a meghatározásához azt kellett feltételeznie, hogy a vizsgálati hőmérsékletnek megfelelő gőzállapotban a két hatatomos molekulákat alkot, a higany egyatomosat, míg a foszfor és az arzén négyatomosat. Mint láttuk, Dumas elfogadta Avogadro hipotézisét és ezek az elemek voltak az el-