Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Vályi Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör Szermonostor udvarán

A szeri öntőgödör mérete eltérő a javasolttól; ugyanis csaknem kereken 6 méter hosszú, 22,5 méter széles és 1,6 méter mély, ovális alakú, függőleges falú gödör volt - tehát jóval nagyobb munkateret biztosított. Ennek a magyarázata csak az lehet, hogy az öntőforma elkészítését már lent a gödörben végezték el. Ezzel a kész öntőformának a lábazatra való lehelyezését, a fent leírt hosszadalmas és fáradságos munkafolyamatot a Szeren dolgozó mester megspórolhatta. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a forma pontos lesüllyesztését biztosító 4 földbevert oszlop nyomai a lábazat mellett nem kerültek elő. Theophilus leírásának azonban mindenben megfelelt a kőlábazat és a két oldalról fűthető tüzelőtér kialakítása. Az öntőgödör alján talált, egymástól szabályos távolságra (és szinte „beszintezett", azonos mélységben) elhelyezett 4 kő kirajzolta a ráhelyezhető öntőforma méretét is, ami eszerint kb. 80-100 cm átmérőjű lehetett. A talpazat két-két köve között egy hosszú, teknős aljú folyosó maradt tüzelőtérnek, melynek az alja erősen átégett, korom- és hamu borította. Sem a talpazat köveit, sem pedig a tüzelőcsatorna alját, vagy oldalát nem borították be agyaggal. A formázó- és öntőgödörbe semmiféle lejárat nem vezetett, tehát csak létrán közlekedhettek a benne dolgozók. 3. Ezután a forma körül, attól féllábnyi távolságra, kemencét kellett építeni. A forma oldalán vágott lyukak alá helyezett edényekbe csurgott a kiolvadó faggyú a közben megrakott tűz hatására. Amikor a faggyú teljesen kiolvadt, betapasztották a lyukakat agyaggal, vigyázva, hogy a harang pereme ne sérüljön meg. A forma köré annyi fát kellett rakni, hogy a tűz egész nap és a rákövetkező éjszaka ne aludjon ki. A talpazaton álló forma köré épített kör alakú kemence helye jól megfigyelhető 3. ábra. A harang rekonstruált képe. 1: bronz (metszet); 2: agyag öntőforma (metszet); 3: agyag öntőforma (feltételezett); 4: bronzfelület