Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Vályi Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör Szermonostor udvarán

volt a szeri öntőgödör alján, vörösre átégett, hamus foltja szépen kirajzolódott a talajban. A kő- és téglatöredékekből agyagba rakott kör alakú kemence 140 cm átmérőjű volt, a közepén észak-déli irányban futott alatta a tüzelőcsatorna, vagyis az öntőgödör tengelyének megfelelően, annak a két végén bőségesen rendelkezésre álló munkatérre nyílott, ahonnan a tüzet táplálhatták. A kemence felmenő falából természetesen nem maradt meg semmi, amire a következőkben magyarázatot kapunk. Azt is meg lehetett figyelni, hogy nem csak a középső tüzelőcsatornában és annak két oldalán, a talpazat kövei között szabadon maradt téren égett a tűz (ami által a szakirodalomban „kereszt alakú"-nak is nevezett tüzelőtér keletkezett), hanem a forma és a kemence oldala között is, ahol a kemencefal belső vonalában megőrződött erős faszén- és koromnyomok tanúsítják a forma köré rakott nagy mennyiségű fa elégetését. így biztosíthatták az öntőforma egyenletes, teljes átégetését kívül-belül egyaránt. 4. A kemence fűtése közben került sor a fémolvasztó, vagy tégelykemencék elkészítésére. Az útmutatás szerint ez megfelelő méretű füles vasedények agyaggal való gondos betapasztásával, majd az edények köré mintegy másfél láb magas kemencék megépítésével, mellettük fújtatok felállításával történt. Theophilus tanácsa szerint, ha nagyon nagy lesz a harang, két- vagy három vasedény köré kell kemencét építeni. A Szeren 4 ilyen kis tégelykemence maradványait tártuk fel, egy 10 méteres sugarú körön belül az öntőgödör körül. Alig több, mint fél méter átmérőjű és mindössze 20-30 centire a földbe mélyedő, egyszerű kis kemencék voltak ezek, melyeknek csak a földbe süllyesztett alsó része maradt meg, amint az a következőkben kiderül, koránt sem véletlenül. Mindegyiknek különösen az oldalfala égett át erősen, agyaggal nem voltak kitapasztva, betöltésükben sok faszén és hamu volt. 5. Amikor a tégelykemencékben az érc olvadni kezdett, visszasietve a formázókemencéhez, hosszú fogókkal elkezdték a kemence köveit elbontani és félrerakni. Amikor az összes követ kibontották, a tüzet földdel be kellett takarni, hogy a gödör a forma körül teljesen ki legyen töltve. A betöltött föld a formát úgy kellett, hogy körülvegye, hogy az semmi módon ne tudjon eltörni, amikor az ércet beöntik. A szeri öntőgödör alján, annak két végében gondosan félrerakva megtaláltuk az elbontott formaégető kemence kormos, helyenként égett kő- és téglatöredékeit, agyagtapasztásának darabjait - tehát ezt a munkafázist is az előírásoknak megfelelően hajtották végre. 6. Ezután ismét vissza kellett térni a tégelykemencékhez, s azonnal magyarázatot kapunk arra is, hogy miért nem találtunk egyiknél sem boltozatot! „A kemencét körös-körül letördelve dugj két erős és hosszú fát az edény füleibe ... és óvatosan vitesd a formához, majd ... tégy rá egy hableszedő kendőt, és lassan engedd beömleni. ... időnként visszatartva és beleöntve elérhető, hogy az érc egyenletesen terüljön szét, amíg az edény kiürül. Azt félretéve azonnal egy másikat kell odahozni, és a helyére állítva ugyanígy folytatni, mint az előzővel, majd ugyanúgy a harmadikkal is, mindaddig, amíg az érc a beöntő-csőben megjelenik."