Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Forrásközlések - Vámos Éva Katalin: Justus von Liebig magyarországi levélkapcsolatai

Méltóságod ennek a kiváló szernek a készítéséből nem csinált titkot, ellenkezőleg, az üdvöt és áldást hozó találmányt a nyilvános lapok segítségével általános ismeretté tenni szíveskedett, hogy az emberiségnek magas tudománya által ebben a vonatkozásban is hasznára váljék, hogy a sokféleképpen érzett bajokra bölcs tanácsa révén jótevő enyhülést szerezzen. Magam, kezdetén annak a hivatásnak, amelynek előszeretettel szenteltem magam, ugyancsak törekszem az emberi szenvedés enyhítésére és az általános jólét irányában erőm szerint tevékenykedni, és ez országban azt kívánom, hogy a Méltóságod által feltalált tápport és húskivonatot a tisztelet azon megnyilvánulásainak növelésére, amelyek az Ön dicsőséges és általános tiszteletnek örvendő nevéhez fűződnek, hazánkban is elterjesszem, mert a nevezett gyermektáp-pótszereket kiváló találmánynak ítélem és olyannak, amely minden patikában mindenkor raktáron kell legyen. Lelkiismeretes patikusként azonban bátorkodom ezen tápszerek készítését nem a nyilvános lapok szerint végezni, mielőtt a készítés módjáról meg nem győződtem és arról alapos oktatásban nem részesültem. Tisztelettel és bizalommal fordulok ezért a hírneves feltalálóhoz és kérem Méltóságodat, felbecsülhetetlen jóindulatánál fogva méltóztassék velem a táppor és a húskivonat készítésmódját kegyesen közölni; ezt az én irásos kérelmemet pedig jóságosan megbocsátani arra a lelkiismeretességre való tekintettel, amely engem hivatásbeli kötelességem teljesítésében vezet. Méltóságod általánosan ismert emberbaráti nemesszívűsége teljes bizalommal engedi remélnem, hogy Méltóságod legalázatosabb kérésemet a szokásos jóságával jóindulatúan fogja fogadni és nem fogja megvonni tőlem kegyét. Engedje meg nekem mélyen átérzett tiszteletem és alázatom legőszintébb kinyilvánításával, hogy arról biztosítsam: a jótettért, amelynek esetleg részesévé válhatok, és amelynek jótékony sikereiért nemcsak én egyedül egész életemen át, de szenvedő embertársaim ezrei is hálával fognak Méltóságodra emlékezni. Ismét bocsánatért és kérésem teljesítéséért esedezve, ismét Méltóságod jóindulatába ajánlom magam és maradok a határtalan tisztelet érzéséivel Méltóságod legalázatosabb [híve] Lucich Géza Pozsonyban, 1866. augusztus 14-én.