Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Forrásközlések - Bencze Géza: Beszédes József értekezése a Kapos szabályozásáról

mellyeik folyást tsak ugyan ki kelletett az uszo lápoktol szabadittani, külömben a méllységig fel ázott földnek ásovel felé sem lehetett volna menni. Kitlsztitatván egy folyás, a víz azonnal alultól kezdette az ágyat felfelé méllyitteni nagy erővel, s ez által víz rohanásokat nemzeni, mivel a Pálfai nagy Csatorna is nagyon szivta alá magába a vizet, akkor a rohanó víz, a Simontornyai malom tavakban a ki tisztíttatott víz ágyat több helyen el hagyta, és a lápok alatt is uj folyásokba vette magát, tudni illik a fokokat hagyta el, és az igazi derék folyónak ágyát, melly előbb színig el volt iszappal temetve, újra ki ásta, ezt ismét a lápoktól kikeltett szabadittani, és pedig az elöbbeninél nehezebb munkával, mivel az akol tavak már ki apadtak, és a víz sebessége is nehezítette ezen lápokkal való bánást. Sok bajt okozott az is, hogy a derék szélibe levert Czölömpöket a víz ereje ki mosta, ámbár ezek jo távolságra voltak attól, de igen távol sem lehetett tenni a czél elhibázása nélkül, és azonn meg akasztott lápokat sokszor be nyomván a víz, az elejékbe vert fogásokhoz vagy czölömpös gereblyékhez szöktette, a honnan tsak apro darabokba lehetett nagy munkával azokat a szárazra ki hánni. Igy kelletett 1820ik Decembertől fogva 1823ik October végéig az uszo lápok fenekére való ültetésével folyvást küszködni Simontornyátol kezdve Ozoráig. Ezen idő közben még egyszer mélyebbre vágattatott által a Simontornyai malom gát, halkai sietéssel, külömben minden lápok a hirtelen mélyetett nyilason ki bujdostak volna, és alá a Dunáig minden hidakban, töltésekben, és tsatornákban nagy pusztittásokat okoztak volna. Az uszó lápoktol való veszedelemnek félelme lassanként szűnvén, és a tavak fenekeinek fel ázott hig, kotsonyás sara is már annyira meg lévén szikkadva, hogy azon a munkás nád kévéket rakván a lába alá nagy üggyel bajai járhatott, de a Pálfai Anya Csatorna is October 28án 1822ik esztendőben a Simontornyai malom gátig, vagy is a Sárvízi Te/kin/t/e/tes Társaság munkájának határáig tökélletes méllségre, és végképpen el készülvén, azonnal száz ember erejével a Simontornyai malom gátnak harmadik, vagy is az utolsó fenékig való által vágását a Kaposvizi K/irályi/ Biztosság újra munkába vette. Egyszersmind az ugy nevezett Hinárhegy alatt való első nagy vizi rohanás leszállittatására a Kaposi első átmetzésben ásni kezdett, de ezen munkát a Télnek be állása November 14én félbe szakasztotta. Mind ezen előre való okos lépések azért voltak elkerülhetetlenül szükségesek, hogy mesterséges víz mérésével a szivárgó viznek a meg üllepedett malom tóban ásni lehessen, a Csatorna tökélletes mélly fenekének elérésére. A mit, hogy elértünk, a kihordott sárga és egyébb szinü agyak föld mutatya. Legjobb renddel, már minden szükséges elöl munkái a Kaposi Csatornya igazi ásotathatásának igy elkészítve lévén 1823ik eszt/en/dei aratás előtt ugyan a költség hibázván, semmi munka nem történhetett, hanem aratás után Augustus 3tol fogva October 25ig az egyesült Sió, és Kapós Nagy Csatornájából a Simontornyai malom gáttol kezdve felfelé kilencz száz harmintz vont ölnyi tökélletes fenékre elkészült, ugyan ezen Csatornyábol 3 és V

2 lábnyi mélységre szineltetett, vagy is az első fogási felső ásás tétetett 1620 vont ölnyire, szinte ezen mélységben a Sió ág