Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Ékes Miklós: A felvonótechnika rövid fejlődéstörténete

an a fülkében tartózkodó vezető tájékoztatására csengettyűt alkalmaztak, de ez a bonyolult kódok félreérthetősége miatt nem vált be. Kifejlesztették az elektromos hívó-jelző rendszert, az „indikátort". Ez úgy működött, hogy a csengő megszólalásának pillanatában egy ablakocskában a hívó szint jelzése is megjelent, a vezető a felvonót a hívást adó emeletre vezette, felvette az utast, és törölte a hívást. Később a törlést automatizálták, tovább egyszerűsítve a vezető munkáját. A vezető begyakorlottságától függő szintbeállási pontosság javítására - a pontos megállás automatizálása érdekében - a karosvezérlés továbbfejlesztéseként kidolgozták a vezérléstechnikailag megegyező, így még mindig igen egyszerű, tológombos vezérlést. Alapesetben csak egy le irányú és a szinteknek megfelelő számú fel irányú tológombot építettek egy közös kazettába. Ezek a gombok a benyomás után nem ugrottak vissza, hanem a feliratnak megfelelő szinten, a fékútnak megfelelő előretartással a felvonóaknában felszerelt prizmafák lökték vissza, és így állították meg a felvonót. Egyes nagy forgalmú helyeken mindkét haladási irány részére teljes gombsort készítettek. A szállodák, kórházak, hivatalok, felvonóinak jelentős szintek közötti forgalma sokszorosa a lakóházakban csak esetenként jelentkező ilyen igényeknek. A forgalom jobb szervezése érdekében az előzőekben ismertetett indikatőrős jelzésrendszert tovább kellett fejleszteni. Szintenként két hívógombot helyeztek el és ezek közül a gombok közül - az utazás kívánt irányának megfelelően - a fel vagy le irányú gombot nyomta meg az utas. A fülkében a vezető részére kettős, fel és le irányú hívásjelző indikatőrsort helyeztek el. A vezetőt kioktatták, hogy mindaddig, amíg nincs megtelve a fülke, minden menetirányába jelentkező hívásra álljon meg és vegye fel az utast, majd tegye ugyanezt a másik irányba haladva, ily módon egyszerű sorrendbe gyűjtve a hívásokat. Sokat javult a felvonók kihasználtsága, csökkent a várakozási idő és megszűnt a sok, alig terhelt vagy üresjárat. A felvonóvezető ezen tevékenységének elemzése lett az alapja a jóval később kifejlesztésre kerülő menetirány szerinti gyűjtővezérlésnek. A most vázolt vezérlési rendszerek csak a folyamatosan a fülkében tartózkodó vezető esetén voltak használhatók, ezért elsősorban a lakóházak részére, olyan vezérlést kellett kidolgozni, amelynél nincs szükség „beépített" vezetőre, ennek ellenére kényelmesebb, mert nem kell gyalog lemenni az emeletről. Kifejlesztették az univerzálisnak, később nyomógombosnak nevezett megoldást, ahol egyszerű nyomógombok által adott parancsokat fogadott szintenként egy-egy jelfogó. A szinteken az ajtó mellett hivógombokat helyeztek el, és ha a biztonsági feltételek adottak voltak, hívható volt a felvonó, vezető nélkül is. Ez a vezérlés csak az első beérkezett parancsot tudta fogadni és ezen hiányossága, a megnövekedett utasforga-