Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Ékes Miklós: A felvonótechnika rövid fejlődéstörténete

bevált és máshol is elterjedt. (Ismereteim szerint Lengyelországban, a wieliczkai sóbányákban is sikeresen alkalmazták ezt a módszert.) A XVIII. század végén, a XIX. század elején kibontakozó ipari forradalom, a felvonók széles körű alkalmazásához vezetett. A manufaktúrák helyett üzemek, gyárak létesültek és ezekben a munkaműveletekhez szükséges energiát új erőforrás, a gőzgép szolgáltatta. A gőzgép erejét „transzmissziós" tengelyek alkalmazásával különféle célokra, többek között liftek hajtására is el lehetett osztani. Ekkor kezdték el a közlőműves liftek gyártását. (Egy érdekes, működőképes zsákfelvonó az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában, a „Felvonóipari szakgyűjtemény" részeként látható.) Az újabban feltalált energiaforrás használata, alkalmazása, parancsoló szükségszerűség volt, mert a vezetékes víz, amelyet addig a leggyakrabban használtak a felvonók hajtására, hihetetlenül megdrágult. Sajnos a gőzgép, a közlőművek, valamint a függesztőkötelek, láncok, megbízhatatlansága nagymértékben megnövelte a balesetek számát. Valamit ki kellett találni, hogy a felvonó ne okozzon annyi balesetet, legyen legalább annyira biztonságos, mint a munkadugattyúra támaszkodó hidraulikus felvonók. Az 1850-es évek elején Elisha Graves Otis, az egyik felvonógyártó, használható megoldást talált fel. A vezetősínek közepére fűrészfogazású acélbetétet épített és a felvonó kötélbekötő „fejszerkezetét" a kocsikról, hintókról jól ismert félelliptikus laprugó közbeiktatásával (előfeszítésével) vízszintesen elmozduló „ékek"-kel kötötte össze. Ezek az ékek természetesen úgy voltak méretezve, hogy az esetleges leszakadás esetén keletkező dinamikus igénybevételt többszörös biztonsággal elviseljék. A laprugóra azért volt szükség, hogy az elszakadó kötél erejével szemben, az előbbiekben említett „ékeket" a vezetősínre szerelt fűrészfogak közé „lője" a kötél elszakadása esetén, ily módon a lezuhanást megakadályozza. Otis találmánya kezdetben nem kapott elegendő reklámot és nem tudta eladni. Úgy döntött, hogy minden pénzét kockáztatva, kiállítja találmányát a New York-i Kristálypalotában 1853ban, (más forrás szerint 1854-ben) rendezett kiállításon. A bemutató során az egybegyűlt érdeklődők jelenlétében Otis úr beszállt a szabad platós felvonóba és a magasba emeltette magát. Ezt követőleg egyik segédje a kender függesztőkötelet elvágta. Néhány centiméteres szabadesés után a fogókészülék megbízhatóan a Vezetősínek- Elisha Graves Otis bemutatja a forgókészüléket