Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Ékes Miklós: A felvonótechnika rövid fejlődéstörténete

ház falához, a szék hátára pedig a létra oszlopainak megfelelő távolságban peremes görgőket szereltek. A görgők a terhelés hatására a létra oszlopaira támaszkodtak és megakadályozták a szék forgását. (Lényegében feltalálták a napjainkban oly divatos panorámafelvonót.) Európában a királyi, főúri családok elterjedten használták a felvonókat, melyek elengedhetetlen tartozékai voltak a kastélyoknak, palotáknak. A legfőbb probléma, a biztonság kérdése megoldatlan maradt, a függesztőelemek és a szerkezetek megbízhatatlansága igen sok balesetet okozott. A luxuscélú felhasználás odáig fejlődött, hogy még a „terült-terülj asztalkám" mese lényegét is megvalósították Svédországban 1762-ben, a Drottingholm-kastély ebédlőtermében. Kempelen Farkas (1734-1804) az észak-magyarországi bányák főfelügyelőjeként a felvonók területén is csillogtatta alkotó műszaki tehetségét. Akkoriban igen sok balesetet okozott a lovak fordulása, a menetirányváltás során meglazuló kötelek, istrángok miatt. Kempelen Farkas a közlőművekbe a terhelést többszörösen lefékezni képes féktárcsákat és fékpofákat szereltetett, így megszűntek a sorozatos balesetek. A rendszer remekül