Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Ékes Miklós: A felvonótechnika rövid fejlődéstörténete

Nagyot lépett előre a bányafelvonók építése. A hajtóerőt lovak szolgáltatták, úgy, hogy függőlegestengely-elrendezésű kötéldobot helyeztek el és erre szerelték a lovak befogásához, illetve a hajtáshoz szükséges kart. Ezt a hajtókart húzták a lovak körbe-körbe. A függőleges tengelyen elhelyezett dobra rögzítették a felvonókas(ok) hordkötelét, ha nem volt nagy az emelési magasság. Nagyobb emelőmagasság esetén a kivitelezés szempontjából sokkal bonyolultabb és kevéssé biztonságos fogaskerék-áttételt kellett beépíteni. A hajózás fejlődése, a felfedezések kora, a világkereskedelem kialakulása parancsoló szükségként követelte meg a kereskedelmi hajók ki- és berakodásának gépesítését. Angliában, Hollandiában, a Hanza-városokban, sorra épültek a kikötői daruk, elsősorban a taposómalom elvén megoldott hajtással. A kisebb folyók is fontos szállítási útvonalak voltak, ennek bizonyítéka a Mosel partján, Trier mellett a mai napig álló rakodódaru. Hollandiában az óvárosok régi keskeny házainak homlokzatán a mai napig megtalálhatóak az oromfalból kinyúló konzolos tartók. Tudjuk, hogy ezek most is használatban vannak, ugyanis csak a konzolokra függesztett csiga segítségével lehet nagyobb méretű tárgyakat, bútorokat az emeleti helyiségekbe fel- és az ablakon keresztül beemelni. Ez a rendszer működött a régi raktárházaknál is. A távoli tájakról érkezett értékes árut a tenger közvetlen közelében csak úgy lehetett károsodás nélkül tartósan tárolni, ha a tárházak magasabb szintjein, megfelelően szellőztetve tartották. Az árukat a tárházakban is ilyen konzolra szerelt csiga segítségével és több ember együttes erejével kellett a magasba emelni. Nagyon balesetveszélyes munka volt, hiszen minden kapaszkodó, védőkorlát nélkül kellett a beemelést, pontosabban a raktárszintre behúzást elvégezni. A gazdagabb kereskedők megengedhették maguknak azt is, hogy ennek az emelési rendszernek az adaptálásával, illetve továbbfejlesztésével megvalósítsák a maguk kényelmére a „repülőszék"-et. Ez annyiban tért el a már ismertetett megoldástól, hogy ablak helyett ajtót és az alján eltolható nyílással ellátott erkélyt építettek. A függesztőkötélre egy széket kötöttek. Használata során az erkély eltolható padlónyílását kinyitották, a széket leeresztették. A gazda beült és felhúzták az emeletre. Mivel a kötelekjellemző tulajdonsága, hogy terhelés hatására csavarodnak, a szék sok esetben forogni kezdett, és ez nemcsak kényelmetlen, hanem balesetveszélyes is volt. A hiba kiküszöbölésére a legkézenfekvőbb megoldást választották. Létrát támasztottak a Díszes feivonófuike •