Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Könyvismertetés - Vágás István: Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában

Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában. A vízkárelhárítás jogi szabályozásának fejlődése, különös tekintettel a védekezés szervezeti oldalára és gazdasági feltételeire Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény kiadása, Bp., 1997. 181. old., 52 ábra és kép, 3 függelék (Vízügyi Történeti Füzetek 15. sz.) Megjelenését támogatták: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Országos Vízügyi Főigazgatóság, Pro Aqua Alapítvány A Vízügyi Történeti Füzetek mostani kötetéből a magyarországi vízügyek intézése 200 éves történetének sokak, még a szakemberek által is alig ismert „műhelytitkai", valós mozgatói, kérlelhetetlen tényei világlanak ki. Hollandiában az ország létét történelmileg megalapozó vízszabályozások mérnökeit nemzeti hősként tisztelik. Nálunk Vásárhelyi Pál terveit már életében is igaztalan vádakkal illették, külföldi mérnökkel véleményeztették, s ez megismétlődött az 1879. évi a szegedi árvízkatasztrófát követően. Egy évszázaddal később a Tisza-tó fejlesztését szovjet szakértőkkel vizsgáltatták felül, ebben az évtizedben pedig a dunai kérdésekben a magyar mérnökökkel szemben ismét csak külföldi, ezúttal éppen holland szakértők véleményére voltak döntéshozóink kíváncsiak. A Tiszánál, a Tisza-tónál vagy a Dunánál sok-sok pénz felesleges elköltése után is kiderült, hogy a magyar mérnök munkája volt a jó, de ezt mindig csak a messziről jött, bár viszonyainkat kevéssé ismerő szakembereknek hitték el idehaza - ha egyáltalában el akarták hinni. A magyar vízkárelhárítás történetében a helyi, illetőleg egyéni érdekeltségekönkénles, vagy megszervezett, társulásos összefogása, valamint az állami tehervállalás szerepe egymással futott versenyt. Ritkábban úgy, hogy a kétféle szerepvállalás támogatta egymást, gyakrabban úgy, hogy az összhang hiányának mind a közvetlen érdekeltség, mind pedig a teljes nemzetgazdaság kárát vallotta. Országos árvíz- vagy belvízkatasztrófák ellen még a felkészülés szintjén sem bizonyult elegendőnek az érdekeltségeknek akár az összefogott ereje is. Az állami mindenhatóság viszont elnyomta vagy elkényelmesítette az indokolt és szükséges helyi tehervállalásokat. A különböző történelmi időszakok szakemberei a gazdasági, politikai, s nem kevésbé a vízjárási viszonyoktól függően újabb és újabb megoldásokat kerestek a vízügyek érdekei számára fontos tehervállalások elosztására, de végleges és változhatatlan megoldást a mai napig sem sikerült találnia senkinek. A könyv a történelmi előzmények és a kezdeti vízszabályozások időszakától kezdve egészen a vízügyek 1948-ban bekövetkezett államosításáig tekinti át a hazai árvizek és belvizek elleni védekezések megalapozásának és szervezeteinek történetét. Megállapítja, hogy a Széchenyi István és Vásár-