Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Krónika - Kiss László: Kiszely Gyula (1911–1977)

Minisztériumnak, aki a fenntartással és működtetéssel a miskolci Lenin Kohászati Műveket bízta meg. Az LKM azért is vállalta szívesen a múzeum fenntartását, mert az épület emeleti szintjén a budapesti kereskedelmi kirendeltségét is elhelyezhette, annak kb. 10 fős létszámával (vezetője Kiszely Gyula). Az Öntödei Múzeum a Központi Kohászati Múzeum szervezeti egységeként működött. Nyugállományba vonulása után Kiszely Gyula az Országos Műszaki Múzeumban dolgozott tovább részmunkaidős tudományos főmunkatársként s egyben ellátta a bányászati és kohászati múzeumok szakfelügyeletét. Intenzíven folytatta tudományos kutató és feldolgozó munkáját, mely az ország ipari, technikai szakmúzeumainak és ipari műemlékvédelme történetének témaköreivel is bővült e sorok írójával közös munkaként. Meg kell említeni példamutató gyűjteménygyarapítási munkáját, melynek értékei között tárgyi es archívális anyag egyaránt szerepel. Nevéhez fűződik pl. a mecenzéfi komplett kapahámor (eredeti állapotban), Szentgotthárdi Kaszagyárból farkalapács, vasvári X. századi vasolvasztó, Pelton nagy turbinakerék, 2 db Bánki turbina, erőgépek, vízikerekek, Bieber Károly díszkovács munkái és a régi magyar vasművességet dokumentáló műhelyberendezése, modellek, makettek különféle gyáraktól, stb. stb. Itteni múzeumi munkálkodása idején közös munkaként állítottuk össze és jelentettük meg a Kiss László-Kiszely Gyula: Magyarország műszaki múzeumai és a Kiss-Kiszely-Vajda: Magyarország ipari műemlékei c. könyveket. Múzeumvezetői, tudományos kutatói ismereteit önzetlenül osztotta meg a kollégákkal, felügyelt szakmúzeumainak lelkes, de kisebb tapasztalatú munkatársaival. Mindenkit buzdított a kutatásra, hiteles forrásanyag feltárására és publikálására, mert ebben látta a történész munkálkodásának igazi értelmét. Vallotta, hogy bármilyen kevéssel járul hozzá valaki az ismeretek gazdagításához, többet tesz a tudományért, mint aki sokat publikál ugyan, de csupán a már ismerteket variálja. Két országos gyűjtőkörű múzeum létrehozójaként meggyőződéssel vallotta, hogy a múzeumoknak sajátos funkciója van, melyben logikai törvényszerűségnek kell érvényesülni. Tudta, hogy a „gyűjt, megőriz, feldolgoz, bemutat" sajátos múzeumi funkció nem csupán fontos sorrendiséget jelent, de bármelyik hiányával már nem beszélhetünk teljes értékű, NI. kiépítésű múzeumról. Két országos gyűjtőkörű-múzeum létrehozójaként vallotta, hogy az első legfontosabb feladat - a reális célok tisztázása mellett - a gyűjteményalapozás, vagyis a múlt és jelen fejlettségi szintjeit dokumentáló tárgyi és írásos emlékanyag összegyűjtése, gyarapítása, és megőrzése az utókor számára. Minden egyéb tevékenység erre épül, érvényesülése nélkül nevezhetjük akár tudományos kutató, vagy hasznos ismeretterjesztő intézménynek - ahol a