Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
Post, Robert C.: Elbeszélő történelem és kritikai elemzés a Smithsonian Institution-ban. – Út a kulturális háborúkhoz
És amíg folyton azt lehetett hallani, hogy az elbeszélő szerkezet lényegéből következően konzervatív, a kiállítások gyakran kényes témákat feszegettek, mint amilyen az elszigetelés vagy az afrikai amerikaiak elvándorlása a Délről az északi ipari városokba. Mindez hatékonyan segítette Robert Adams célkitűzéseit. Ő 1984-ben kiemelkedő egyetemi pályafutás után - lett a Smithsonian titkára, akinek kiemelkedő hatása lett a kiállítások programjára. Adams kifejezetten törődött a „(Smithsonian) intellektuális szerkezetének elmélyítésével". Úgy érezte, szükséges olyan kiállításokat rendezni, amelyektől „az emberek kényelmetlenül érzik magukat". Pusztán csak bemutatni „egyre hatalmasabb műtárgyak egymásra következését", könnyű megkerülő út. Adams és Kennedy nem voltak barátok, részben személyes stílusuk merőben eltérő volta miatt. Azonban meglátásaik a Smithsoniant illetően, jelentősen közelítettek egymáshoz. George Brown Goode árnyékai: egy kommentátor szerint úgy tűnik, hogy végső álmuk „egy teljesen az eszméknek szentelt múzeum. Olyan múzeum, amelyben a koncepciók és nem a műtárgyak az uralkodók." Nyugdíjba vonulása után Brooke Hindié kiállítást csinált az amerikai ipari forradalomról „A változás gépei" (Engines of Change) címmel. Bár kivédte azt az erőfeszítést, amely a kiállítást közvetlenebbül a téma „sötét oldala" köré összpontosította volna, az mégis jelentős társadalmi kérdésekkel szembesült és határozottan igen kemény volt a falakon megjelenő szavaival. Hasonló volt „Az információ kora" (The Information Age), amely tüzének javát a jobboldalból merítette. Ironikus módon egy atombomba-kiállítás, amelyet a múzeum Hiroshima negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett, úgy tűnt, kevéssé keltett „kényelmetlen érzést az emberekben" és kedvező fogadtatásra talált. Azonban a múzeum megemlékezése az USA alkotmányának kétszázadik évfordulójáról „Egy tökéletesebb unió" (A More Perfect Union) címmel világosan „kényelmetlen" történettel szolgált, a japán amerikaiak internálásáról a második világháború alatt, ami alkotmányos fr/ba volt. Mindenki egyetértett abban, hogy az alkotmányról egészen másképpen is meg lehetett volna emlékezni és a hazafias szervezetek nemtetszésüknek adtak kifejezést. Azonban Kennedy és a bemutató muzeológusa (ugyanaz a Tom Crouch, aki később az Enola Gay írócsoportját vezette a légi és űrmúzeumban) meggyőzőek voltak abban, hogy ennek a bizonyos történetnek az elmondása odaillő. Az „Egy tökéletesebb unió" a történelmi múzeumoknak azt a törekvését jelezte, mely szerint inkább „fórumok" kívánnak lenni, mintsem „templomok". A kiállítás figyelmes tömegeket vonzott és azt mutatta, hogy egy oktató jellegű kiállítás erősen hangsúlyozott nézőponttal valóban igen hatékony lehet. És ebben az összefüggésben - egy olyan kiállítás diadalából kiindulva,
