Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Németh Györgyi: A gyűjtemény, a közösség és az ember – A Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden

gőzmalomban. Noha Magyarországon kevés gőzgép maradt fenn, a gyűjteményben több jeles darab is található. így például az első magyar gőzgépet gyártó s a későbbiekben a legnagyobb gőzgép-előállító Rock gépgyár 1930ból származó gőzgépe, vagy a Láng gépgyár 1905-ben gyártott, 6 tonna súlyú, a barcsi szeszfőzdéből ideszállított gőzgépe. Kezdetben világítógázzal, később saját gázfejlesztő telepről működtek a belső égésű robbanómotorok. A kiállított motorok nagy része azonban már benzin- vagy petróleumüzemű, illetve nyersolajmotor. Az ősmotorok stabil felépítésűek voltak, alacsony fordulatszámmal, nagy méretekkel és súllyal, de kis teljesítménnyel. Mezőkövesden is darálók, olajütők, kisebb gabonamalmok, vízszivattyúk s kisműhelyek szerszámgépeinek a meghajtására szolgáltak, amíg az elektromosság ki nem szorította őket a használatból az 1940-es években. Az egyik korai nyersolajmotort James B. Petter állította elő Jeovilben 1895-ben

1

. Már a Ganz-gyárban készült 1899-ben az a BánkiCsonka-féle petróleummotor

2

, amely a Gáspár család kertészetében működött. Klein Nándor vízimalmát pedig a Fegyver- és Gépgyárból 1911-ben kikerülő Diesel-motorhoz hasonlóval korszerűsítették az 1920-as évek elején. A gyűjtemény leglátványosabb tárgyai azonban kétségkívül a lokomobilok. A XIX. század második felében a magyar mezőgazdaság központi problémájává vált a cséplés. Miután a piaci igények kielégítése és a malomipar kapacitásának kihasználása végett nőtt a megtermelt gabona mennyisége, a gőzgépeket is kezdték felhasználni a cséplőszekrények meghajtására, hogy a szemnyeréssel minél hamarabb és minél jobb minőségben végezzenek. A Höcker testvérek gépgyárában 1904-ben készítették azt a gőzlokomobilt, amelynek különleges a műszaki megoldása, mert a füstöt ugyanott vezették ki a gépből, ahol tüzeltek. A gőzlokomobilokat főleg az uradalmakban használták - így a Mezőkövesddel határos Klementina-uradalomban is -, mivel alkalmazásuk nehézségekkel járt. Robbanás- és tűzveszélyesek voltak, működtetésükhöz engedély és vizsgázott fűtő kellett. Ezért terjedtek el gyorsan és széles körben a benzines lokomobilok, amelyeknek általában csak a beindításához használtak benzint, a tartós üzemeltetéshez a kevésbé veszélyes petróleum is megfelelt. Működtetésük sokkal könnyebb és olcsóbb volt, s a benzin- vagy petróleumhiány sem akadályozta a munkát, mert gázzal is üzemeltethetőek voltak fa- vagy faszéntüzelésű generátorok közbeiktatásával. Kisebb teljesítményük miatt tökéletesen megfeleltek a kisgazdaságok igényeinek. A hangjukról „csahogó"-nak, erejükről „biká"-nak nevezett lokomobilokat emberi vagy állati erővel vontatták egyik portáról a másikra a csépléshez, bár idővel a helyi géplakatosmesterek többet önjáróvá alakítottak át. A gyűjtemény legkorábbi darabja 1899-ben készült Szombathelyen a Mayerféle gépgyárban. Más példányok a MÁVAG, a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth, a Schlick-Nicholson gépgyárakból származnak.

3