Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Németh Györgyi: A gyűjtemény, a közösség és az ember – A Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden

\ A lokomobilókat az 1930-as évektől Mezőkövesden is kiszorították a traktorok. Bár a magyar gépgyárakban is készültek, olcsó áraik miatt kelendőbbek voltak az amerikai típusok. Az első traktor, egy Fordson 1922-ben került Mezőkövesdre. A rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a kiállítás hitelesen mutatja be a magyar műszaki fejlődés jellemző területét. A gépgyártás, s különösen a mezőgazdasági gépgyártás a magyar iparfejlődés vezető ágazata volt az első világháborút megelőzően. Harmincegy gépgyár termékei kaptak helyet a kiállításon, így átfogó képet alkothatunk a magyarországi gépgyárakról. Húsz gyárból származik a kiállított anyag többsége, további tizenegyet egyes tárgyak reprezentálnak.

4 A külföldi gyárak termékeinek is jó piaca volt Magyarország, amit a Németországból, Ausztriából, Angliából, Csehországból, Svédországból és az Egyesült Államokból származó gépek bizonyítanak. Néhány itt kiállított gép a származási ország múzeumaiban nem is lelhető fel. A kiállítás szemléletesen ábrázolja azt a történelmi folyamatot, amelynek során az erőgéppel működtetett cséplőgépek elterjedésével megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése Magyarországon.

5 A közösség Bár a gyűjtemény önmagában is nagy érték, nem kevésbé fontos az a szerep, amelyet a közösség életében betölt. Mezőkövesd, a XIX. század második feléig a diósgyőri koronauradalomhoz tartozó mezőváros a múlt század végétől népművészetéről vált ismertté. A szerény anyagi körülmények között élő matyók gazdagon hímzett viseleti darabjai az amerikai emigráns magyarok számára a magyarság szimbólumává váltak. Az is köztudott volt, hogy a szegénység sokakat mezőgazdasági bérmunkára kényszerített, akik Mezőkövesdről az idénymunkák idejére elvándorolva jó hírű summásként keresték meg a kenyerüket.

6 A Mezőgazdasági Gépmúzeum azonban módosította a közösség önmagáról hagyományosan kialakított és elfogadott képét, s ezt a közösség sokáig nem fogadta szívesen. A gyűjtemény szembesítette a közösség tagjait azzal a ténnyel, hogy a századfordulóra kialakult nehéz élethelyzetbői törekvő elődeik más kiutat is találtak. Szép számmal voltak parasztok, akik ismerték és megtanulták használni a gyári készítésű munkaeszközöket, új foglalkozásokba fogtak és új életmódot kezdtek követni. A városban ennek folytán öt gabonamalom működött, 17 családnak volt darálója, olajütője és kendertörője, 18 kisműhelyben használtak erőgépet, 80 paraszt rendelkezett saját cséplőgépgarnitúrával. Sokan, akiknek nem volt elegendő földjük ahhoz, hogy családjukkal megéljenek belőle, lokomobilt, cséplőgarnitúrát vásároltak, s bérben dolgoztak mások számára.