Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Molella, Arthur P.: Viharos időjárás: „Tudomány az amerikai életben” kiállítás és változó klíma a műszaki múzeumok számára
„Magasabb babona" (Higher Superstition) című műve, továbbá folyóiratokban és tudományos szervezetek konferenciáin. Első sejtéseim, hogy mi is megy végbe tulajdonképpen, a „SAL" megnyitását követő ünnepi vacsora után elhangzott beszéd alatt támadtak. A beszédben ugyanis az Amerikai Kémikus Egyesület (ACS) egy magas tisztségviselője figyelmeztetett a növekvő tudományellenes mozgalomra az USAban, amelynek hajtóerejét, mint feltételezte, az egyetemek humán tanszékeinek jelenlegi irányzatai képezik. Ezeket népszerűen az egyetemi bal-posztmodernizmussal, a relativizmussal és a dekonstrukcióval hozzák kapcsolatba. Az ACS, fogadkozott, a szónok, le fogja győzni a tudomány és józan ész ellenségeit. Azon az estén tartózkodott attól, hogy nyíltan támadja azt a kiállítást, amelyet társasága szponzorált, de nyilvánosan képviselt álláspontja hamar megváltozott. Hasonlóképpen, a fent említett Robert Park széles körben olvasott támadásai a kiállítás ellen azt a retorikát idézték, amelyet a „Magasabb baboná"ban használtak az irracionalizmussal, a posztmodern relativizmussal és egyéb baloldali egyetemi ideológiákkal szemben. Ez a kritika igen különös volt, mivel a „SAL", bár társadalomtörténetet mutat be, nem tartalmaz utalásokat az ismeretek szociális szerkezetére vagy szociológiájára nézve, amelyekről valóban ismert, hogy balos perspektíváknak adnak menedéket. Az ideológiai elfogultságokra nézve igen leleplező volt az a tény, hogy Park támadásai a „SAL" ellen számos tudóst egy olyan kiállítás elítélésére ösztönöztek, amelyet valójában soha meg nem tekintettek, illetőleg semmilyen formában sem láttak. Más szóval keresték az ürügyet, hogy szabad folyást engedjenek szenvedélyeiknek. Valami már izgatta őket. A tudósok ezen reakcióinak alapja egy széles körben elterjedt - és, azt hiszem, őszintén érzett - észlelése volt az elvesztett presztízsnek és hatalomnak, amely a hidegháború végén az anyagi juttatások csökkentését kísérte, az első ilyen csökkentést az amerikai tudományban évtizedek óta. A tudomány és a tudományon alapuló technika már nem számíthatott korlátlan és meg nem kérdőjelezett támogatásra a Védelmi Minisztérium részéről. A szupravezető szuper ütköző (Superconducting Super Collider, SSC) lemondása a Kongresszus által, 1993 szeptemberében az új pénzügyi realitások szimbólumává vált. (Nem használt a „SAL" ügyének, hogy az SSC-t egyik esettan u I mány aként szerepeltette.) Némely nagy port felvert vádemelés csalás és etikátlan szakmai magatartás miatt az amerikai tudományos közösségen belül maga után vonta a Kongresszus vizsgálatát, és jelentős mértékben felkeltette a média figyelmét. A nemrégen széles körben ismertté vált ügy, amelyben a feltételezések szerint Nobel-díjas Dávid Baltimore is érintve volt etikátlan szakmai maga-