Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Molella, Arthur P.: Viharos időjárás: „Tudomány az amerikai életben” kiállítás és változó klíma a műszaki múzeumok számára

tartás vádjával és akit a közelmúltban teljesen megfosztottak tisztségeitől, mélységesen megrázta a tudósok státus- és biztonságérzetét. Évtizedek óta először éreztek a tudósok kihívást autonómiájuk ellen és az ellen a kiváltságuk ellen, hogy saját maguk szabják meg politikájukat. Első eset volt, hogy meg kellett indokolniuk a pénzeszközök elköltését és tevékenységüket az állami pénzeszközök juttatói és a nyilvánosság előtt. Míg a valóságban a tudomány és technika továbbra is jelentős anyagi támogatásban részesül bármely mércével mérve is, rossz érzés lett úrrá az Egyesült Államok tudományos közösségén. Mivel úgy érezték, félreértik és nem becsülik meg őket, ostoroznak mindent, amit köztudatlanságnak észlelnek és amit a köz mélyen ülő szkepticizmusának látnak a tudomány értékével és az általa létrehozott technikával szemben. A Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation) számára újabban gyűjtött szavazási adatok ellenére, amelyek egyáltalán nem mutatják a közmegbecsülés igen magas szintjének csökkenését a tudomány és technika irányában, a tudósok továbbra is keseregnek helyzetükön. Keresvén valakit, akit okolhatnak az általuk észlelt kellemetlenségekért, lelepleztek olyan népszerű csalókat és sarlatánokat, mint Uh Geller, de viszonylag sötét (és ártalmatlan) egyetemi embereket is a tudományos és technikai minisztériumokban - mindezek a posztmodernista kritikusok. „Az információ kora" megnyitása után hónapokon belül a kulturális háborúk éreztetni kezdték hatásukat az állami múzeumokra. A Smithsonian „A Nyugat mint Amerika" művészeti kiállítás „politikai korrektségét" támadták meg, ami a Kongresszus vizsgálódásához vezetett a Smithsonian más projektjei esetében is, beleértve Kolumbus ötszáz éves jubileumának megünneplését. Mindezt még súlyosbította természetesen a kormány jobbratolódása, az ebből fakadó követelmények a köz kultúrájának erősebb ellenőrzésére, valamint a nemzeti ellátmányok megvonása a művészektől és humán tudományoktól, mint amelyek a balos ideológia bástyái. Az Enola Gay fölötti ellentétek kikristályosították a vitákat mint háborút a tudósok és a közönséges hazafias amerikaiak között. A „SAL" tudományos kritikusai meglátták kedvező lehetőségeiket és azonnal megpróbálták kiállításunkat összekötni az Enola Gay-jel (a Manhattan Projektről készített esettanulmányunk miatt) és a balos egyetemi tudóssággal. Mivel a médiát éppen nagyon lenyűgözték ezek a kérdések, ez módot adott a kritikusoknak arra, hogy magukra vonják a média figyelmét, azonban korántsem akkora mértékben, mint szerették volna. Szerencsére kampányuk sohasem „kapott szárnyra", mint az Enola Gay-ügy tette. Azonban mégis annyi nyomást tudtak gyakorolni, hogy a Smithsonian válaszképpen a kiállítást szerény mértékben módosítsa.