Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Janoušek, Ivo: Tudomány és technika a XX. században: szakadék az állapot és tükröződése között

- Az I. generációt a hagyományos műszaki múzeumok szemléltetik, amelyek tárgyorientáltak, gyűjteményeik és kiállításaik kiválasztott műtárgyakon alapulnak, a szélesebb összefüggések bemutatása nélkül. Ezen túlmenően az állandó kiállítások általában pusztán szakmai leírásokra korlátozódnak, nincs hivatkozás köztes területek fejlődésére, interdiszciplináris hatásokra. Gyakran nem mutatják be az egyes területek fejlődését a közelmúlt évtizedeiben, csak „történelmi" szempontokat követnek és ezáltal hangsúlyt kap a felvilágosító tevékenység anakronisztikus megvalósítása. - A II. generációt a jelenlegi science centerek adják; ezek nem fejtenek ki gyarapítási tevékenységet, erőik arra összpontosulnak, hogy megvilágítsák a természetes rendet, tárgyaik interaktív modellek és kísérletek. Itt ismét nem találkozunk szélesebb összefüggések, közvetítésének követelményével, a cél az oktatás és a kreativitás fejlesztése „játék" révén a látogató bevonásával, „részvételével"; ezen a módon azonban a fent mondottaknak megfelelően, átmehet is megvalósul a „tárgyak"-tól az „eljárásokéig. Negatív vonás a magyarázatok gyakori egyszerűsítése: például, majdnem kötelező része a centereknek az a kísérlet, amely azt mutatja, hogy a fehér fény három színből tevődik össze (amit mindenki jól tud az iskolából). Ez azonban nem foglalja magában a színes tv működésének teljes magyarázatát. így állandósult állapot marad, hogy az emberek tudják, hogyan kell bekapcsolni egy tvkészüléket, de nem teljesen értik az elvét. Tény, hogy a műszaki múzeumok első két generációjának definiálásával és kihirdetésével egyúttal kritikai felmérésük is megtörtént. Meg kell említeni a brit kollégák vizsgálatát a science centerek működését illetően javuló számítógép-ellátottságukkal kapcsolatban (ezek szerepet játszanak szimulátorokban, felváltják vagy inkább helyettesítik az igazi fizikai modelleket): a látogatókat (főleg iskolás gyermekek 15 éves korig) először lenyűgözik a fizikai kísérletek, de azután átmennek és ottmaradnak a számítógépeknél (a látogatási idő 80%-ában). Ami a hatékonyságot illeti, az interaktív tárgyak (amelyek ezenfelül jó karbantartást igényelnek, hogy működőképesek maradjanak) kis hatékonyságúak! Ennélfogva új elgondolás születik (ez a bristoli múzeumban erősen finanszírozott, támogatást élvező kezdő projekt): - A III. generációs múzeumok létesítése; ez feltételez egy különállóan, de szádadon hozzáférhető valódi történelmi tárgyakból rendezett kiállítást, ahol a magyarázatokat intelligens számítógépes adatbázis szolgáltatja egy bizonyos fajta „vezetőben". A múzeum minden látogatója kap egy könnyű audiokészüléket, a látogató mozgását szenzorok követik, és ő minden megálláskor a tárgyak előtt nemcsak felvilágosítást kap az illető műtárgyról és leírásáról, de alternatívákat is ajánlanak neki múzeumlátogatása további útvonalára nézve. Ilyen módon maga a látogató „alkotja meg a múzeumot" az