Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Janoušek, Ivo: Tudomány és technika a XX. században: szakadék az állapot és tükröződése között
resztül kommunikálhat (vö. Michael Fryn bestsellere: Egy nagyon privát élet [A very priváté life]); nem kell részleteiben magyarázni, hogy az ilyen vízió az emberek közti kommunikáció teljes mutációját is jelenti, azaz az emberi társadalom deformációját, sőt az emberiség elvesztését: a virtuális valóság nem helyettesítheti a teljes átélést, a létezést. 6. A társadalmi jövő szükségletei és céljai, a múzeumok szerepe A civilizáció jelen helyzetének fenti rövid leírása és elemezése szakadékot mutat fel a tudományos-technikai fejlődés és a tudatosság között, amely szakadék egyúttal az oka a káosz és a válság érzetének is. Nem kívánom azt állítani, hogy ismertetésem teljes: bizonyos, hogy számos szempontot sokkal mélyebb filozófiai meggondolások alapján kell elemezni. A remény hajnalcsillaga, hogy ezen az állapoton javítani lehet és hogy van kiút, számos más helyen is vita tárgya (vö. pl. [1]); részcélkitűzés a plurális világszemlélet szükségleteinek közvetítése és kielégítése is (ahogyan már említettem): az oktatási rendszer átalakításával (ez bizonyos fokig a múzeumok szerepét is magában foglalja), a jobb felvilágosítással a kapcsolatok észleléséig, addig, hogy elérjük - amint P. Teilhard de Chardin mondja - a komplexitást mint az ismeretek szintjét. A legáltalánosabb eszköz és egyidejűleg a cél tehát a tudatosság egysége és integritása felé haladás; az első állomás a kapcsolatok közvetítése a különálló egységes egészek és jelenségek között. Hogyan lehet ezt a múzeumok tevékenysége révén megvalósítani? Itt első közelítésben előző gondolataimra hivatkoznék (vö. pl. [2] és [3]) a prágai Nemzeti Műszaki Múzeum filozófiájáról, amely törekszik a kapcsolatokra hivatkozni és, többek között, hidat verni a kultúra korábban különálló ágazatai: egyfelől a technika és a tudomány, másfelől a művészet között (és ilyen módon megcáfolni a két kultúra létezésének paradigmáját, vö. G. P. Snow: Tudományos forradalom és kétféle kultúra [Scientific Revolution and Two Ways of Culture]). Ezeknek az erőfeszítéseknek gyakorlati eredménye az ipari tervezés gyűjteményi osztályának létesítése és időszakos kiállítása, a bemutatás intenzívebbé tétele és programtevékenységek (kiállítások, felolvasások és beszélgetések mozivetítéssel) az építészettel és fényképezéssel kapcsolatban, új galériák létesítése a tech-art bemutatására (videoművészet, komputergrafikák, holográfia, a fény művészete, a papír művészete, a textil és üveg művészete stb.). Szeretném azonban gondolataimban továbbhaladva vázolni meditációmat a múzeumok jövőbeli fejlesztéséről. Nemrég - a Science Centerek I. Világkongresszusán Helsinkiben, 1996 júniusában - a műszaki múzeumok osztályozását vitatták meg angol kollégák előadásaiban (Harmadik Generációs Múzeumok):
