Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Janoušek, Ivo: Tudomány és technika a XX. században: szakadék az állapot és tükröződése között

vának szellemében: „A kevesebb unalmas" és ellentétben Mies van der Rohe modernisztikus credo-jával: „A kevesebb több"). Nemcsak a transzavantgárdot említik (ez olyan művészeti irányzat, amely korábbi irányzatokban keresi gyökereit, de különböző kifejezésmódok szabad keverékét alkalmazza), hanem a transztudományt is. Valóban új transzdiszciplínák keletkeznek eredetileg egymástól távol eső ágazatok összekapcsolása által, az összekapcsolást új kereszt-transz elméletek is képviselik: általánosított termodinamika (I. Prigonine: Új szövetség [New Alliance], 1969), katasztrófaelméletek (R. Thoma, 1973), káoszelmélet (M. Feigenbaum, 1975), fraktális geometria (B. Mandelbrot, 1977). Ezek a transzdiszciplínák segítenek leírni és megmagyarázni a dinamikus, többségükben nem stacionárius jelenségeket a világmindenség különböző területein (azaz magukban foglalva a világot és a társadalmi létet), globálisan előreviszik a gondolkodást (F. Capra): - a struktúráktól a folyamatokig, - az objektív tudományoktól az episztemológiás tudományokig, - a részektől az egészig (holisztika), a felosztástól a diszciplínákig, a közös tárgyakig, - az „exakt" valóságtól a közelítő leírásokig, - a metaforák használatáig (vö. például a bázis, szint, krízis, katasztrófa stb. fogalmakat). 5. Tudomány és szkepticizmus Az első fejezetekben rámutattunk, hogyan okozott a tudomány és technika fejlődése a XIX. században - a késleltetett általános tudatosságnál fogva majdnem kritikus feszültséget. Tény, hogy ez a diszkrepancia, az ellentmondás a technika fejlődése és az ember fizikuma között a XX. században is fennáll, amint már említettük Husserl és Heidegger munkáival kapcsolatban. A filozófia kimutatta, hogy a metafizikai lázadás megkezdett útja az embernek majdnem „metafizikai gyilkosságát" jelenti (F. Nietzsche), hogy ez nemcsak elszakadás volt a természetes egységtől, hanem további absztrakcióját is létrehozta. Ez az irányzat még intenzívebb lett a tudomány és technika fejlődése által a XX. században, de a szkepticizmust a tudomány megállapításai és a technikailag túlfejlett civilizáció végzetes következményei is erősítették. A vélemények fő mérföldköveit a következőkben adjuk: - a kvantumfizika és az indeterminizmus elve (W. Heisenberg, 1927), mint fajtájának első tudományos hivatkozása az ismeretek korlátozottságát mutatta a természetes szabályosságot figyelembe véve; ezt a szemléletet képviseli a káoszelmélet és az általánosított termodinamika is; - a korlátokat a megvilágítás folyamatában maga a tudomány módszertana adja, nevezetesen a „tétel - bizonyíték" (annak szükségessége, hogy