Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Janoušek, Ivo: Tudomány és technika a XX. században: szakadék az állapot és tükröződése között

útjait tükröző berendezések voltak. Amikor a XVIII. század második felében a gyártási folyamatok meghatározó energiája a folyók vízenergiája volt (a vízikerék tökéletesítése J. Smeaton által 1752-69), a forradalmat ennek a századnak a végén egy gőzgép felfedezése vezette be (J. Watt, 1769), amely a közlekedés megváltozásához vezetett (gőzmozdony: G. Stephenson, 1825). Ezt a hőaggregátok követték a belső égésű motorok alapján (Ph. Lehon, 1801), majd az automobil ezt követő megszerkesztése (K. Benz, 1885). A XIX. század végét már az elektromos energia dominanciája és az elektromos gépek gyors fejlődése jellemzi, kezdve az első elektromotor megtervezésének dátumától (C. Wheatstone, 1845). Az elektromos energia ezután a közélet minden szférájába behatolt. A diszkontinuitás felismerésének ezen elsődleges szempontjai mellett másodlagos okok is feltűntek: politikai ellentétek, amelyek az 1848. év forradalmaiban csúcsosodtak ki. Tudjuk, hogy ez a levert forradalom nem hozott liberalizálódást a közéletbe, ellenkezőleg, a szigorúbb bürokratikus rend bevezetése egész Európában (a mi országunkban, Közép-Európában az ún. Bach-abszolutizmus) utat nyitott még komolyabb antagonizmusoknak és a beletörődés érzéseinek (vö. R. Musil: Az arc nélküli ember) egészen a nihilizmusig (F. M. Dosztojevszkij, F. Kafka). Összefoglalva: ezért a válság fogalma a XIX. században magában foglal számos specifikus összetevőt, amely sok irányban és egyedileg is (vö. pl. F. Nietzsche Wagnerrel kapcsolatban felidézi az összecsapást Apolló és Dionysos művészete között) elmélyült és folytatódott a XX. században. 3. Válság a XX. század első felében A XX. század első felében a válságállapotok nyilvánvaló következményei voltak az olyan történelmi események, mint az orosz forradalom (1905), de az első világháború is (1914-1918), majd a hozzá társuló októberi forradalom (1917). A mi érdeklődésünk azonban nem a politikai-társadalmi változások tanulmányozására, hanem inkább a tudományos-technikai találmányok szellemi világára és az ipari termelés fejlődésére összpontosul. Itt paradox módon relaxáció következett be (aminek Einstein elmélete is bizonyítéka) és megerősödött az a hit, mely szerint a racionalitás és az emberi intellektus legyőzheti vagy le is győzte a természet világát. A pozitivizmus terjedése és általános koncepciója révén a korábbi kartézianizmus számos különálló tudományba és szakterületre behatolt, egyre mélyebben, de szűkülő területen is. Az ún. modernizmus eljövetele ennek a századnak első évtizedeiben további, első ránézésre sikeres fejlődést hozott a tudomány támogatásában és fellendülést a termelésben. Az intellektuális „büszkeséginek azonban speciális következményei voltak a forradalomban is, amennyiben megtörte