Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Janoušek, Ivo: Tudomány és technika a XX. században: szakadék az állapot és tükröződése között

a „nyelvek" korábbi, rögzített formáit (a korabeli „Picasso fizikája" fogalom nemcsak asszociációja volt a relativitáselméletnek a kubizmussal, hanem mélyebb társadalmi jelenségeket is lefedett. Amint a kubizmus eredetének dátuma 1908, Picasso: „Az avignoni fiatal hölgyek" festménye, úgy a hagyományos zenei formákat A. Schönberg II. vonósnégyese törte meg 1911-ben a tizenkét hangúságot és annak szigorú rendjét behozva, a kötött vers pedig szabaddá változott - vö. G. Apollinaire: „Alcohols", 1913 stb.). Meg kell állapítani, hogy később, a 40-es és 50-es években az intellektuális játékokat a nihilista elv nullára redukálta: ez a törekvés azután jelent meg, miután elérték az absztrahálás határát addig a pontig, ahol megszűnt a klasszikus tartalom (vö. a területeket és tendenciákat, amilyen a sztochasztikus vagy játékos matematika, a sztochasztikus, aleatoríkÖs zene az atonalitásig és a szabad jazz, az abszurd regény, az absztrakt művészet, vagy az informális „arte povera"). De még egyszer: a racionalitás, a tudomány és technika egész fejlődése a társadalmi antagonízmust is elmélyítette; ez különösen az általános ismeretek lemaradásában és a világ állandó változásának koncepciójában nyilvánult meg. A mélyülő antagonizmus koncepcióját tükrözi kismértékben az a megdöbbenés is, amellyel a 20-as évek végén a világgazdasági válság bekövetkezését és támadását fogadták, annak ellenére, hogy a társadalmi élet elemzése - filozófiai madártávlatból nézve - sok szempontból jelentős figyelmeztetést képviselt. Nem a már említett marxizmust, vagy a szkepticizmus és nihilizmus filozófiáját tartom szem előtt, hanem például M. Heidegger főművét: Sein und Zeit, 1927., amelyben hivatkozik „a lét végzetes elhanyagolásáéra (amely témát a nagy cseh filozófus, J. Patocka fejlesztette tovább) és E. Husserl hatalmas művét: „Die Krisis der europäischen Wissenschaften und die transzendentale Phänomenologie", 1935-36. Tulajdonképpen már teljes mélységében megmutattuk, hogy a tudományos diszciplínák elkülönülése, folyamatos egyre szűkebb területre specializálódása oda vezetett, hogy az egyes területek kikerültek környezetükből, kontextusukból; az Ember és az egész civilizáció a lét értelmének meg nem értése, a természettől, a világmindenségtől, az alkotás küldetésétől és az élettől való elszakadás irányában haladt. 4. A XX. század második feie, a posztmodernizmus eljövetele Amíg az egész társadalom, a tudomány és technika fejlődésére a század elején égy újabb termelőerő, az elektromos energia nyomta rá bélyegét (azaz a villamosítás, az elektrotechnikai ipari kifejlődése és egy sereg minőségileg új gép és berendezés felfedezése, amely érintette az élet területének teljes spektrumát), a XX. század második felének domináló ereje az informá-