Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Szabadváry Ferenc: Műszaki felsőoktatás és technikai fejlődés

más, köztejeles nyelvújító. Azóta szinte teljesen elfeledett lett. 1834-ben kiadott Szófüzér c. könyvében (ami valójában egy magyar-német szótár) szerepelt a mérnök szó, a „korcsmagyar" indzsellér és a német Ingenieur helyett. 1835-ben kiadott Gyalulat című műve fordított szótár (német-magyar), ám ebben csak a saját maga „gyártotta" szavakat sorolta fel. Ebben is megtaláljuk a mérnök szót, de azt is, hogy Polytechnicum egyenlő Műegyetem. Nem is gondolhatott rá a szerző, hogy e névnek mennyire elterjed a használata. Ugyanis átvette az országgyűlés. Mint fentebb idéztem már 1836ban s utána használta a sajtó, ahányszor csak arról a magyar kívánságról írt, hogy saját Polytechnicumunk legyen. Ez a kérdés ugyanis csakhamar politikai üggyé változott a király, jobban mondva a kormány és az országgyűlés között. A kormány ugyanis az oktatást felségjognak tekintette. Mária Terézia sokat tett az ország érdekében, nagy uralkodó volt, ám demokrata bizony nem volt. Fia II. József még kevésbé. Országgyűlést nem igen tartottak uralkodásuk alatt. Mária Terézia politikusi ügyessége, női finom megérzései, türelme mellett ezt elviselte az ország, II. József türelmetlen és erőszakolt modernizációját már kevésbé. Tény, hogy az oktatás területén e két uralkodó minden intézkedése, mint a Ratio Educationis kiadása, a nagyszombati egyetem áthelyezése, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum megalapítása stb. királyi rendelettel történt. Amint a napóleoni háborúk utáni gazdasági problémák kikényszerítették az alkotmányos kormányzáshoz való visszatérést, az országgyűlések ezt joggal kifogásolták. A Polytechnicum ügyében tett országgyűlési felterjesztéseket az udvar következetesen visszautasította. Evvel az országgyűlés ne foglalkozzék, jött a gyors válasz az 1836-os felterjesztésére, ez királyi jogkör és őfelsége majd gondoskodik az intézet felállításáról, amint ezt jónak is indokoltnak látja. A válasz országos felzúdulást keltett. A következő években is bőven foglalkoztak a Műegyetemnek nevezett iskola kérdésével mind a következő diéták, mind a megyegyűlések és természetesen a sajtó. Ám az udvar sem volt tétlen. Az uralkodó 1844-ben határozatot hozott egy Scola industrialis és nem egy Polytechnicum felállításáról. A rendelet ugyan tartalmazta azt a lehetőséget, hogy ez az Iskola a későbbiek során Polytechnicummá lesz átalakítandó. A latin nyelvű határozatban szereplő Scola industrialis-t magyarul aztán ipartanodának hívták. Az országgyűlés ugyan feliratilag tiltakozott ez ellen, hogy „a törvényhozás befolyása nélkül királyi rendelet által életbe léptetni méltóztatott". A Helytartótanács közben kidolgozta az ipartanoda tervezetét. Hét tanszéket terveztek, végül kilenc lett: mennyiségtan; kereskedelmi számvevőtan; természetrajz, földleírás és áruismeret; kereskedelemtan, iparüzleti írásmód és német nyelv; rajztan; vegytan és kézműtan; vízépítés és földméréstan; természettan, mezei gazdászattan; úrbéri és