Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Szabadváry Ferenc: Műszaki felsőoktatás és technikai fejlődés

váltójogtan. A tanári állásokra pályázatokat hirdettek, melyeket a bölcsészkar bírált el. Egyéves előkészítő év után két év tanulmányi idő következett választás szerint a műtani, a gazdászati vagy a kereskedelmi szakon. Beiratkozni 15 éves kortól kezdve lehetett. Oklevelet az Ipartanoda nem adott csak elvégzési igazolást. Fontos eredmény volt viszont, hogy az oktatás magyar nyelven történt. Az iskola első igazgatójává a jogi végzettségű Karácson Mihályt nevezték ki. Az oktatás ideiglenesen az egyetem épületében kezdődött. A pályázatokat elnyertek közül Nendtvich Károly a kémia, Sztoczek József a természettan, és Kruspér István a földméréstan tanára érte meg az egyetemmé alakulást 25 év múlva és szerzett maradandó nevet a tudománytörténetben. A szerény megnyitó 1846. november 1-jén volt, kissé rögtönözve. Eredetileg a névadó nádor jelenlétében történt volna, de József nádor súlyos betegsége miatt azon már nem vehetett részt. Két hónap múlva el is hunyt. 1848-ban kitört, majd leveretett a szabadságharc. Ez után természetesen korlátok nélkül érvényesült Bécs akarata. Az oktatás német nyelvű lett a Joseph Industrieschulen, melybe beolvasztották az Institutum GeometricoHydrotechnicumot. Megszűnt a gazdászati és kereskedelmi szakosztály, csak a műszaki maradt meg. Az egységes birodalom jegyében azonban 1856-ban az iskolát Joseph Polytechnicum rangjára emelték, négyéves oktatási idővel. A gimnáziumot vagy reáliskolát végzetteket felmentették az előkészítő évfolyam hallgatása alól. 1854-ben az intézmény elhagyhatta ideiglenes „szükségelhelyezését" a pesti egyetem épületében és felköltözött a budai Várba, az egyetemi nyomda épületébe, ahol 8 előadó helyiséget és további 24 helyiséget, rajztermeket és tanári szobákat nyert. A XIX. század első felében a magyar gazdaságban lassú átalakulás kezdődött, manufaktúrák, gyárak alakultak elsősorban a mezőgazdasági ipar területén, amelynek jelentős részét a nagybirtokosok alapították, ám már kapitalista alapon, de túlsúlyban még a céhes ipar volt jó ideig. Az első Watt rendszerű gőzgép egy horvátországi cukorgyárban kezdte működését 1830 körül. A cukoripar volt leginkább gépesítve, a szeszipar is jelentős volt, a malomiparban még a kis vízi malmok domináltak. Sopronban egy kisebb gőzmalom már 1836-ban dolgozott, de a Széchenyi István által kezdeményezett és 1839-ben megalakult József Hengermalom volt az első igazi nagy malom, amelyikkel megkezdődött a magyar malomipar nagy és a század második felében már világgazdasági jelentőségű szerepe. A gépipar is a mezőgazdaság mentén fejlődött. Megalakultak azok a kis, inkább gépjavító műhelyek, gyárak mint a Rock, a Vidats, a Gubicz, Schlick no és a Ganz stb., amelyek idővel az ország jelentős nagyüzemeivé fejlődtek. A technikai fejlődés, a nyugati új dol-