Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

fejezete tartalmazza címében az „invenció" szót, bár 1900-at megelőzően nyolc századot ölel fel könyve nyolc fejezetben. Világos, a virágzó középkornak nagyon inventívnek kellett lennie technikai dolgokban. Az 1970-es években jelent meg Fordulópontok a nyugati technikában című mű D.S.L. Cardwell tollából, aki négy szakaszt különböztet meg a technika fejlődésében. Az utolsó szakasz a XIX. század végén kezdődött a kutatóintézetek felállításával. Ezt előzte meg az ipari forradalom, amely viszont sokat köszönhetett a második szakasznak, vagyis a publicitásnak, amelyet Bacon és más XVII. századi empirista adott a mechanikai tudományoknak. Cardwell az első szakaszt a középkorba helyezi és utal a görög-római technika stacionárius jellegére. Sőt mi több, a középkori mérnökök által a klasszikus ókort meghaladó fejlődést úgy írja le, mint ami felér egy mutációval. Bármennyire elkoptatott szó ez manapság az akadémikusok között, mégis felhívhatja a figyelmet a változás nagyságára: Ténylegesen olyan volt a középkori technika koraérettsége, sajátossága és jelentősége, hogy az ember hajlandó azt hinni, hogy egy mutáció történt, filozófiai vagy spirituális, melynek következtében a középkori civilizáció élesen és alapvetően különbözött azoktól a civilizációktól, amelyek megelőzték. Ennek a korszaknak technikája koraérett volt abban, hogy gyakran előre rohant a rendelkezésre álló tudományos ismeretek határain túlra. Sajátos volt az aktivitás hatalmas mértékében, amellyel működött, és jelentős volt nem csupán a társadalom gazdasági fejlődésére irányuló kumulatív hatásainak erejével, hanem azért is, mert a középkori találmány döntően és alapvetően megváltoztatta az embernek a világra vonatkozó szemléletét. Kevés további találmánynak volt meg ugyanaz az univerzális jelentősége ebben a tekintetben, mint a súly hajtotta órának és a nyomtatásnak. A modern társadalom még alapjában függ ettől a két középkori találmánytól.

14 A középkori technológiának ilyen ragyogó magasztalása új szempontot jelent, sőt talán még egy kezdődő konszenzust is. Ez bizonyára ellenkezik azzal a nézettel, amely uralkodó volt az 1950-es évekig. Az utóbbi nézetnek emlékezetes példája található abban az öt kötetes technikatörténetben, amelyet számos szakember közreműködésével fél évszázaddal ezelőtt Charles Singer, a neves tudománytörténész szerkesztett. A második kötet utószavában, amely a középkori technikával foglalkozik, Singer úgy mutatja be a középkort, mint egy nagyon hosszú előkészítő periódus végét, ami talán még kevesebb, mint egy átmenet. Singer szerint a fő jellemzője ennek a periódusnak a technikai tudás áramlása keletről nyugatra. Csak amikor a középkor befejeződött, írta Singer, „szűnt meg a kelet technikát és eszméket adni a nyugatnak és kezdte ezeket a nyugattól átvenni." Singer szerint ez a különös fordulat két reakciót válthat ki. Egyrészt az embernek csodálkoznia kell a technikai jártasság szédítően hatásos felhalmozódásán a tudományos irányadás távollétében