Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

A középkori találékonyságnak legmonumentálisabb bizonyítékát az építészet nyújtja. Az újonnan bevezetett támasztó falpillérek és csúcsos ívek lehetővé tették a gótika katedrálisainak, hogy merészen szárnyaljanak új magasságokba. Nem kevésbé újszerű volt a technika, nagy része máig is ismeretlen titok, amely megalkotta azt az elbűvölő színárnyalatot a Chartres-i katedrálisban és az istentisztelet többi középkori színhelyén. Anélkül, hogy indítást kerestek volna a lángoló színek néhány maradványára a görög szobrászatban. A Parthenon frízein például, a középkori emberek sok katedrálisuk belső falainak festésében ugyanazt a színgazdagságot mutatják. A középkor embereinek invenciói nem kevésbé voltak jelentősek a zenében, a társadalmi szervezésben, a filozófiában, és végül, de nem utolsóként a technikában és a tudományban. Ennek a tudata egy időre majdnem a zérus szintre csökkent, amikor a médium aevum kifejezés először tűnt fel a XVII. század utolsó évtizedeiben és ösztönözte az olyan szavak megalkotását mint „Mittelalter", „Moyen-Age", és „Middle Ages". A fő felelősség ezért Christoph Keller német tanítónak rendkívül népszerű történelemkönyveit illeti.

3 A második felében élve annak az évszázadnak, amelyet Alfréd North Whitehead a géniusz évszázadának nevezett, Kellemek nem volt más választása, mint csupán átmeneti periódusnak tekinteni azt, ami a klasszikus és a modern idők között feküdt. Az utóbbi, Keller szerint a hit reformációjával és a tudomány Bacon-i újjáépítésével kezdődött. A reneszánszot mint önálló korszakot csak Jákob Burckhardt alkotta meg 1850 körül. Addigra a „középkori" szó már jó ideje becsmérlő kifejezés lett és ilyen maradt mindmáig. Ezt a tényt az angol szótárak készítői még nem nagyon vették észre.

4 Aktuális használatban a szó nagyon gyakran szinonim ilyen nem hízelgő jelzőkkel mint „regresszív", „elmaradott" és „barbár". Mint becsmérlő vagy megvető kifejezés bukkan fel a legváratlanabb szövegösszefüggésekben. De térjünk vissza a XIX. század közepére. Akkor a romanticizmus már kifutotta magát, azután, hogy visszaállította a gótikus építészet értékelését, amelyet néhány századon át megvetettek. Auguste Comte, a pozitivizmus atyja még azt divatossá is tette, hogy értékeljék a középkori társadalmi szervezetet. A XIX. század második felétől kezdtek valamivel többet látni a skolasztikus filozófiában, mint a régi frázisok szolgai ismétlését és logikai szőrszálhasogatásra való hajlamot. Még később, a XX. század közepén, vezető amerikai egyetemek abban kezdtek versengeni, hogy tanszékeket és tanfolyamokat állítanak fel a középkori filozófiának. Nem kisebb buzgósággal kezdtek helyet találni könyvtáraikban ezeknek a korábban gyanús tárgyakkal foglalkozó könyveknek és folyóiratoknak. De még akkor sem volt akadémikusán elismert beszélni a tudományban és technikában középkori találékonyságról. Illett ugyan leszólni, mint ős-