Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Németh József: Nemzeti történelem – technikai kultúra a XVIII. század végéig

A Veszprém városában dolgozó vízépítő mérnök Tumler György, majd fia Henrik. Irányításukkal a veszprémi várba vízvezetékeket építettek, majd a Marcal folyót szabályozták. 1786-ban Balatonfüreden fürdőház építését javasolták. Röviddel ezután már mint budai vízépítőkkel találkozunk velük. A Mérnöki Intézet kiváló hallgatója volt Vedres István (1765-1830), aki 1786 és 1821 között Szeged város mérnöke volt. Egyik legnagyobb terve: „A Tiszát a Dunával összekötő új hajózható csatorna" (1805) volt. Mint városi mérnök, a környék számos mocsarának lecsapolási tervét készítette el. Róla Vedresházának nevezték el azt a 3600 holdas mocsaras területet, melyet az ő vezetésével és tervei szerint tettek termővé. Nem csupán a mocsarak lecsapolásával foglalkozott. Megtervezte egy országos gabonaraktár, a szegedi téli kikötő és hajógyár, valamint a már korábban említett csatornázási terv mellett egy országos csatornahálózatot is. Beszédes József (1787-1852) is a Mérnöki Intézet egykori diákja volt. Az Esterházy család uradalmi mérnöke volt, s e minőségében végzett vízrendezési munkálatokat Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra megyékben. 1816-tól a Sárvíz-szabályozás igazgató mérnöke lett, majd irányította a Sió és a Kapós vízrendezését. 160 000 hektárt ármentesítettek. Ő irányította az első ipari célú csatornának (1833-1840), az Arad megyei fehérkőrösi Nádor-malom csatornának a megépítését, és szabályozta először a Balaton vízszintjét. Terveket készített a Fertő és a Hanság vízrendezésére. Egy nagy múltú székely nemesi családból származott a legismertebb Institutum Geometricum-i diák, Vásárhelyi Pál (1795-1846). 1816 őszén szerzett mérnöki oklevelet, s lett Zemplén majd Veszprém megye mérnöke. Huszár Mátyás mellett a Duna-felmérés munkatársa. Fő műve a Tisza szabályozási tervének elkészítése volt. S a tanárok? Horváth János a fizika és mechanika, Mitterpacher József a felsőbb mennyiségtan, Dugonics András az elemi mennyiségtan és alkalmazott mechanika, Mitterpacher Lajos a természetrajz és fizikai földrajz, Rausch Ferenc a felsőbb alkalmazott matematika tanára volt, aki 1792-ben az egyetem rektori tisztét is betöltötte. A következő században is kiváló tanárok működtek az intézetben. Az első mérnöki okleveleket 1785-ben adták ki geometer approbatus (felavatott mérnök) megjelöléssel. Mivel a Mérnöki Intézet a tudományegyetem keretei között működött, az okleveleket is a tudományegyetem bölcsészeti kara állította ki. A Mérnöki Intézet helyiségeinek az óbudai káptalan házat az ún. dézsmaházat jelölték ki, s vették meg. A XIX. században újabb épületekben kapott helyet. A XIX. század első fele a reformkor kora, amely a nemzeti nyelv, kultúra, művelődés ügyének felkarolása mellett a technikai kultúra, a hazai ipar létrehozásának is százada, az általunk vizsgált kor támpillérein lépett tovább.