Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon Millecentenárium tudományos emlékülés (1996: május 3.) - Németh József: Nemzeti történelem – technikai kultúra a XVIII. század végéig

hasznosítani tudásukat, s kísérleteiket látva a kor embere varázslóknak hitte őket. Néhányukat szinte Európa minden országa magáénak vallja. Ilyen volt Verancsics Faustus (1551-1617). Maga választotta humanista nevén Verancius Faustus-t a magyarok humanista írónak, politikusnak, a horvátok történetírónak, az olaszok olasz mérnöknek tartanak. A dalmáciai Sibenik (Sebenico) városkában született, horvát eredetű családból, akik közel száz éve álltak már a magyar királyi udvar szolgálatában. Nagybátyja esztergomi érsek és magyar királyi helytartó volt. Korán árvaságra jutott. Nagybátyja neveltette Pozsonyban (itt tanulta meg a magyar nyelvet), majd a paduai egyetemen tanult. 1579-1581 között Veszprém várkapitánya volt. E szolgálat több technikai kérdés megoldása felé irányította figyelmét. 1582-ben a királyi udvar magyar titkára lett. Ebben az időben több kiváló olasz hadmérnököt alkalmaztak a magyarországi végvárak megerősítésére. Verancsics elmélyült a műszaki tudományokban. Eredményei közül szólunk néhányról: 1603 - levelet írt a németalföldi kormányzónak Ostende kikötőjének korszerűsítéséről. Tervrajzot is mellékelt cölöpök, zsilipek és horgonyok kombinációjával. Közben megjelentette ötnyelvű szótárát (1595): „Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latináé, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Ungaricae". Több munkája közül kiemelkedik a Machinae novae (Velence 1616?), az új gépezetek illusztrált leírása. Technikai munkásságára hatással volt Leonardo szellemi öröksége. Eredeti ötletei közül kiemelkedő: az acél kocsirugó, súrlódásos kerékfékezés, a lánchíd és szélturbina. Az agrártechnika fejlesztése fontos szerepet kapott munkásságában. Ebben egyértelmű magyarországi tapasztalata (őrlőmalom, prés, cséplés, gabonamosás, rostálás, hántolás, szitálás ábrázolt leírása). A mérnöki tudományok majd minden területének művelője volt, s találmányai alapján az agrármérnökök egyik első képviselője is volt. A turbina ősének feltalálója, Segner János András (Pozsony, 1704. okt. 9. - Halle, 1777. október 5.) más utat járt. A lutheránus Segner család a reformáció kezdeti idején a vallásüldözés elől menekülve vándorolt Magyarországra. A Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd Jénába utazott, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, s mellette fizikát, matematikát hallgatott. 1730-ban szerzett orvosi oklevelet. Kezdetben Pozsonyban praktizált, majd városi orvos lett Debrecenben. 1733-ban Jénában tanított. Mikor 1735-ben megszervezték a göttingeni egyetemet, ő lett az első fizika, matematika, kémia tanár, s alapítója a göttingeni csillagvizsgálónak. 1755-ben Haliéba került, a fizika, matematika és a csillagászat professzora lett. Segner János halléi előadását meghirdető 1755. április 27-i bemutatkozó programjában írta: „Kezdettől fogva, mióta az egyetemen oktatok, célom volt, hogy... gon-