Technikatörténeti szemle 22. (1996)

KÖNYVISMERTETÉS - Bartha Lajos: Hans Meschendörfer–Otto Mittelstrass: Siebenbürgen auf alten Karten. Historisch-Landeskundlicher Atlas von Siebenbürgen

Meschendorf er, Hans - Mittel st rass, Otto.: Siebenbürgen auf alten Karten. Historisch-Landeskundlicher Atlas von Siebenbürgen. (Erdély a régi térképeken. Történelmi-országismereti atlaszok Erdélyről.) Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde, Heidelberg, 1996. 149 old. 29 ábra, 4 térkép melléklet. Az erdélyi szász „Honismereti Munkacsoport" tevékenysége idestova másfél évszázadra tekinthet vissza. Előbb Erdélyben, majd a kommunista hatalom uralomra jutásával - és a szászok elüldözésével - Németországban történelmi és honismereti dokumentumok hatalmas tömegét tették már közzé. Bár az egyesület, illetve jelenleg a munkacsoport elsősorban az erdélyi szászok történelmi adatait kutatja, dolgozza fel és közli, adataik szorosan összefonódnak a magyar történelemmel és kultúrával. Az elmúlt években Erdély (elsősorban természetesen a szászok lakta déli területek) földrajzi és térképészeti emlékeinek sorát publikálta a Heidelbergben működő munkacsoport. E sorozat egyik jelentős kötete a most megjelent közlemény, amely voltaképpen az Erdélyt bemutató három legkorábbi részletes térkép ismertetését és feldolgozását tartalmazza. Bakócz Tamás titkárának, Lázár deáknak (Lazarus secretarius) Magyarország-térképét, amelyet a Cuspinianusnak nevezett Georg Tanstetter egészített ki, és Petrus Apianus (Bienewitz) nyomtatott ki 1528-ban; Johannes Honterusnak Bázelben, 1532-ben fába metszett és kinyomtatott lapját, valamint Wolfgang Lazius 1552/56-ban készült térképét mutatja be, elemzi és tárgyalja. A kötethez külön csatolták Lázár és Lazius térképeinek mérethű hasonmását, valamint Hontems teljes Dél-Erdély térképének („Chorographia Transylvaniae") fakszimile-nyomatát. A kötet első részében a szerzők a három térkép készítőinek rövid kronologikus életrajzát, munkájuk történelmi és társadalmi hátterét és az általuk készített térképek részletes leírását adják. Legrészletesebben természetesen az erdélyi szász reformáció „apostoláénak, Johannes Honterusnak (14987-1549) életét, munkáját és térképét ismertetik. (Megjegyzendő, hogy Honterusról jóval többet tudunk, mint a szinte csak névről ismert Lázárról.) Rendkívül érdekesek az összehasonlító ábrák, amelyek egybevetik Honterus térképének ábrázolási módját a kor német és svájci kartográfusainak ábrarendszerével. Ily módon következtetni lehet térképészeink tanítómestereire, mintaképeire, illetve önálló gondolataira, ötleteire. A következő terjedelmes rész a térképek szerkezetének vizsgálatát, az ábrázolás hibáinak mértékét és jellegzetességeit, valamint a térkép tartalmi sajátosságainak értékelését tartalmazza. Végsősoron a szerzők arra az érdekes eredményre jutnak, hogy Lázár deák térképének Erdélyt ábrázoló