Technikatörténeti szemle 22. (1996)

KÖNYVISMERTETÉS - Végh Ferenc: Móra László: Zemplén Géza

ipar közreműködését. Az újpesti Chinoin-gyár segítségével rendezhette be az új tanszék laboratóriumát, maga és munkatársai pedig a gyárban készülő altatók és egyéb szedútumok korszerű előállítását ésszerűsítették kutatási eredményeik révén. Sőt, felismerve a hazai gyógyszergyártás fontosságát (és mérnökhiányát), más gyógyszergyárakkal is termékeny kölcsönös kapcsolatba lépett. Móra e fejezetben is, majd a kutató tudóst és a gyakorlati vegyészt bemutató fejezetek során is részletesen szól erről, itt is kiemelve Zemplén Géza kiváló szervezőkészségét. Imponáló szakmabeli ismeretek birtokában kiváló tollal mutatja be Móra a továbbiakban Zemplénnek először Emil Fischerrel közösen, majd itthon önállóan és közvetlen munkatársai bevonásával végzett úttörő kísérleteinek sorát, amelyek az oligoszacharidok és glükozidok szintézisére, a glükozidok szerkezetének vizsgálatára irányultak, de szól azokról a kisebb jelentőségű kísérleteiről is, melyek a hazai vegyipar számos ágában bizonyultak hasznosnak, akárcsak Zemplén szakértői tevékenysége, melyet nemcsak nálunk, de külföldön is szívesen vettek igénybe. Fontos fejezete a könyvnek, amelyben a szerző Zemplén professzor pedagógiai működéséről szól. Kiemeli, hogy Zemplén hatalmas tudása és kísérletező gyakorlata birtokában is mennyire épített a közös munkára. Kísérleteit - mai kifejezéssel - team-ben végezte, lehetőséget teremtve ezáltal fiatal munkatársainak is az elmélyült munkára, majd a publikációs tevékenységre, így alakult ki tanszékén az a munkaközösség, amelyet méltán neveztek Zemplén-iskolának, és amelynek olyan kiváló vegyészek voltak tagjai, részesei, mint - csak példaként említve, a teljesség igénye nélkül - Csűrös Zoltán, Mester László, Müller Sándor, Gerecs Árpád, Bruckner Zoltán, Tettamanti Károly, Bognár Rezső, Farkas Loránd, Beke Dénes, Lempert Károly vagy az 1994-es kémiai Nobel-díj kitüntetettje, Oláh György. Móra hangyaszorgalommal gyűjtötte össze az egykori munkatársak Zemplénre vonatkozó emlékezéseit, sokukkal személyes levelezést is folytatva, hogy minél teljesebben rajzolhassa meg a nagy tudós kutatói, alkotói, oktatói és - emberi képét. Mert Móra László kis Zemplén-monográfiájának egyik nagy érdeme, hogy a szerző egy percig sem engedve a tudományos színvonal által megkövetelt szigorú tényekből, mindvégig élvezetes, mondhatni: olvasmányos stílusban ír. Ezáltal könyve a tudományos ismeretterjesztés kitűnő példájaként vonul be tudatunkba, s közben méltó emléket állít annak a Zemplén Gézának, akit Müller Sándor az 1958. évi akadémiai nagygyűlésen „a magyar szerves kémia atyjának" nevezett. Végh Ferenc