Technikatörténeti szemle 22. (1996)

KÖNYVISMERTETÉS - Végh Ferenc: Móra László: Zemplén Géza

Móra László: Zemplén Géza. Akadémiai Kiadó, Bp., 1995. 133 old. 1 fénykép. (A múlt magyar tudósai) Eötvös Loránd, a nagyhírűvé vált Eötvös-kollégium alapítója fejtette ki egyszer, hogy nem az a tudós, aki sokat tud, hanem aki tudományágát előbbre vinni képes, aki saját tudományterületén belül valamely részben kutatni tud. Mert mások eszméit is csak az képes helyesen hirdetni, akinek magának is vannak eredeti gondolatai. Móra László, aki negyed százada, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárnak Műszaki tudománytörténeti kiadványai sorában már egyszer remek monográfiát írt Zemplén Gézáról, a hazai tudományos szerves kémia megalapítójáról, most az Akadémiai Kiadó sikeres sorozatában, A múlt magyar tudósai ízléses kis köteteként újrafogalmazta, ésszerűen átdolgozta, felfrissítette, újabb kutatási eredményeivel gazdagította a Zemplén Géza életét, működését, tudósi és kutatói eredményeit, iskolateremtő oktatói tevékenységét feltáró és bemutató munkáját. Méltán hivatkozik hát könyvében a fenti eötvösi megállapításra. Mert az nemcsak Zemplén Gézára igaz, de - mutatis mutandis - a tudománytörténész Mórára is: a hazai műszaki és természettudományos felsőoktatásban hajdan működött kiemelkedő professzorok soráról írt olyan elemző életrajzokat, hogy azok mind az illető szaktudományoknak, mind a tudománytörténetnek is nyereségeivé váltak. Móra László a könyvében saját monográfiái során kialakított és helyesnek bizonyult szerkezethez híven először Zemplén Géza pályafutását ismerteti az olvasókkal. Tanulóéveit, sikeres vizsgáit, az Eötvös-kollégiumban töltött éveit részletesen mutatja be, majd az oktatói és kutatói pályán tett első eredményeiről számol be a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskolától a budapesti József Műegyetemig. Kiemelt fontosságúnak ítéli - helyesen - azt az időszakot, amelyet a fiatal magyar vegyész a Nobel-díjas német tudós, Emil Fischer berlini intézetében töltött, ahol a professzor munkatársaként, publikációinak társszerzőjeként a modern szerves kémia legkorszerűbb módszereivel ismerkedett meg. 1912-ben a budapesti tudományegyetem - ahogy ma mondanák: gond néíkül - magántanárrá habilitálta Zemplént addigi tudományos eredményei nyomán. Ekkor kapott meghívást a József Műegyetemtől egy új, szerves kémiai tanszék szervezésére, kiépítésére, berendezésére. 1913-ban írták ki erre a pályázatot; ezt Zemplén Géza nyerte meg, ez időtől kezdve haláláig a Műegyetem szerves kémiai tanszékének professzoraként kutatott, oktatott. Pedig kezdetben számos nehézséggel kellett megküzdenie. Kiváló érzékkel ismerte fel, hogy az erősödő hazai vegyiparnak csak úgy szüksége van a jól képzett mérnökökre, ahogy a mérnökképzés sem nélkülözheti a vegy-