Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

feltalálni, amely lehetővé teszi, hogy a súly hajtotta órák egy teljes fordulatot tegyenek minden huszonnégy órában. Egy ilyen mechanizmusnak döntő része volt egy kettős visszacsatoló eszköz, amely a súly gravitációs húzását arra készteti, hogy szabályos időközökben hasson, rendszerint másodpercenként vagy fél másodpercenként. Egy ilyen óra periodikus felhúzása, hogy ne is említsem megkonstruálását és karbantartását, kezdetben éppen olyan fáradságos lehetett, mint a vízórák újratöltése és a homokórák forgatása. Tehát a súlyhajtotta órák állandó felhúzásuk miatt nem jelentettek közvetlen ipari előnyt. Ilyen órákra nem volt szükség a pontosabb időjelzés miatt sem. A rendelkezésre álló homok- és vízórák néhány percnyire pontosak voltak pár órai időtartamon belül. Nagyobb pontosságra az időjelzésben nem is lehetett szükség a szállítás és közlekedés megbízhatatlansága és lassúsága miatt. Nincs tehát alapja Lewis Mumford gyakran idézett állításának, hogy a súlyhajtotta órák feltalálását a modern, szigorúan szabályzóit napi munkabeosztás ösztönözte.

26 A középkori emberek természetesen készek voltak arra, hogy mechanikus óráikat gyakorlati használatra alkalmazzák. Ezt mutatja a mechanikus órákra való legrégebbi hivatkozás, egy Sarum-ban (Salisbury) szövegezett rendelet, amely megtiltja, hogy vásároljanak vagy eladjanak „húst, halat vagy más élelmiszert, mielőtt a katedrális órája egyet nem üt."

27 Még jelentősebb ennek az órának feltehető azonossága a Salisbury-i katedrális bal hajójában lévő órával, a legrégibb megmaradt ősi mechanikus órával, amely 1386-ból való. Finoman kidolgozott mechanizmusa azt javallja, hogy számos katedrális óra létezett a XIV. század közepén. Ugyanez az időszak jelöli a bolygórendszerre vagy a világrendszerre mint óraműre való gyakori hivatkozás kezdetét. Ahogyan ők ünnepelték az univerzumot mint óraművet, Newton és Voltaire talán nem is gondolták, hogy egy kifejezést ismételnek, amely bár görög-római eredetű, először a középkorban vált népszerűvé. Sokkal kevésbé gyanította Newton, hogy az univerzumra mint óraműre vonatkozó legnevezetesebb középkori utalás abban a szövegben található, amely tartalmazta, legalább is lényegében, az ő első mozgástörvényét. Bár Newton tudta, hogy Descartes megelőzte őt az első törvény, a tehetetlenségi mozgás kimondásában, mégis szerette volna, hogy az utókor őt tartsa az első mozgástörvény felfedezőjének. Ezt biztosítandó, öreg korában sok drága időt áldozott arra, hogy jegyzeteiből kitörölje a Descartesre való hivatkozásokat. Nem mintha Descartes készségesebb lett volna elismerni mások érdemét, legkevésbé a középkori emberekét. Ámbár ismerte a skolasztikát, ahogyan azt tárgyalták a jezsuita iskolákban 1600 körül, Descartes hallgatott a középkori hagyománytól való függőségéről egy nagyon jelentős pontban, a tehetetlenségi mozgás eszméjét illetően az impetuselmélet formájában.