Technikatörténeti szemle 22. (1996)
TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban
Az impetuselméletet széles körben tárgyalták azokban a könyvekben, amelyeket a késő XVII. századi skolasztikus oktatás székhelyein, mint a Salamanca-i és Coimbra-i egyetemeken, valamint a Collegio Romano-ban oktató tanárok írtak. Korábban, és ez nagyon jelentős, Kopernikusz felhasználta az impetuselméletet De revolutionibus könyvében, hogy megfeleljen az ellenvetéseknek, amelyeket a föld kétszeres mozgása alapján hozott fel. 28 Kopernikusz nem nevezte meg forrásait, de nem is tartott igényt eredetiségre. Minden valószínűség szerint tanult az impetuselméletről krakkói egyetemi hallgató korában. Az ottani könyvtárban volt jónéhány kéziratmásolat Buridanusz és Oresme Arisztotelész Az egekről című könyvére vonatkozó kommentárjaiból, amelyekben lefektették impetuselméletüket 1330 és 1380 között. Kommentárjaikat széles körben másolták és vitték Európa minden nagyobb egyetemére. Amikor Kopernikusz színre lépett 1500 körül, az impetuselmélet szélesen elterjedt eszme volt már legalább egy százada, ámbár még nem volt olvasható nyomtatott könyvekben. Mint egyetemi hallgató Kopernikusz kódexekből vagy szóbeli előadásokból ismerte meg az impetuselméletet. Kopernikusz még studens volt abban az időben, amikor a publikálás gyakorlata a középkori kéziratok újranyomásától, gyakran csak találomra válogatva, eredeti szövegek nyomására tért. Kéziratok, köztük Buridanusz és Oresme kommentárjai is, amelyeket nem nyomtattak ki a XVI. század elejéig, hirtelen teljes feledésbe merültek. Kezdték őket kiselejtezni, vagy hagyták porosodni a tudomány sok székhelyén, beleértve olyan tekintélyeseket is, mint a párizsi Bibliothèque Royale (amely később a Bibliothèque Nationale lett). Voltaire, aki nem magasztalhatta volna jobban Newton korát, talán tartózkodott volna, hogy döfjön egyet a középkoron, ha sejtette volna, hogy Newton első törvényét már lényegében elővételezték a középkori Sorbonne-on. A XX. század eleji és erősen voltairei Franciaország hitetlenkedve levegőért kapkodott, amikor 1905 és 1913 között Pierre Duhem kibányászta a meglepő bizonyítékot. 29 Az magában foglalta a tényt, hogy Buridanusz és Oresme impetuselméletüket a keresztény hitvallás igazi alapvetésére építették, vagyis a semmiből való, illetve az időben történt teremtés hittételére. Mindketten a Sorbonne-on tanítottak, amely a katolikus ortodoxiának bástyája volt. Buridanusz és Oresme fő szövegei teljes mértékben rendelkezésre állnak angolul Marshall Clagett Science of Mechanics in-lhe Middle Ages 30 és Edward Grant Sourcebook on Medieval Science 3 ^ könyvében. De az általuk nyújtott megjegyzések nem hangsúlyoznak két igen jelentős pontot. Az egyik Buridanusz Newton első törvényének lényegi elővételezésére vonatkozik. Természetesen Newton és Descartes egyenes vonalú tehetetlenségi mozgásra gondoltak, míg Buridanusz (Kopernikusz és Galilei) számára a
