Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

éhínség időszakaitól, és ugyanúgy a középkor is. Mindkettő súlyosan függött a mezőgazdaságtól, és rá volt utalva a kézi munkára. Az egyikben általában rabszolgák dolgoztak, a másikban jobbágyok. Ámbár a keresztény jobbágyok emberibb bánásmódban részesültek, mint a római rabszolgák, életük fizikai feltételei nem sokban különböztek. Mindenesetre a pogány római földbirtokos ugyanúgy érdekelve volt a jó aratást illetően, mint a feudális úr. Miért van hát akkor, hogy az eke hatásos fejlesztése a középkorig váratott magára? A hagyományos római ekével ellentétben a középkori eke a vertikális kés mellett rendelkezett még egy horizontális lemezzel, hogy a rög alá csússzon és egy ekevassal, hogy azt felfordítsa.

17 Materiális szükségleteknek természetesen részük volt ebben az igazán fontos technikai találmányban, de akkor miért mulasztották el ezek a szükségletek, hogy ösztökéljék a régi rómaiak találékonyságát? Ők, valamint a görögök és más ősi népek, amelyek használták a lovat háborúban, elmulasztották kihasználni a lovak anatómiájának egy elemi tényét. Ha a lovat úgy használjuk, hogy húzzon valamit a nyaka köré vetett szíj segítségével, az nemcsak eredménytelen lesz, de fennáll a veszély, hogy a ló megfullad. A ló teherhúzó képessége azonban megnégyszereződik a szügyhámmal, ami középkori találmány, amint a szöges patkó, valamint a lovak egymás elé való befogása is.

18 Földszántásra való használatukat először a bayeuxi hímzett kárpiton ábrázolták, amely még híresebb arról, hogy mutatja a Halley-üstököst. Ezek a középkori találmányok forradalmat okoztak a mezőgazdaságban. A hármas vetésforgó bevezetésével együtt majdnem megkettőzték a gabonatermést. Amíg a középkori jobbágyok fizikai viszonyai sokban ugyanazok maradtak, mint a római rabszolgáké, ők sokkal jobban táplálkoztak. Ennek további bizonyítéka a vízimalmok sokkal szélesebb körű használata a középkorban a római időkhöz hasonlítva. Angliában például egy, a XI. század végi census szerint háromezer falu majdnem kétszer annyi malmot működtetett; olyan helyzet volt ez, ami nem volt ritkaság a latin kereszténységben. A vízimalmokat nemcsak gabona őrlésére használták. Posztóványolók forradalmi módon vették használatba a vízimalmokat, ami azt a tényt bizonyítja, hogy azok a ruhák, melyeket a középkori emberek viseltek, jobb minőségűek voltak, mint római elődeiké. (Ezeken a ruhákon gombok voltak, és volt zsebjük, ami két, ugyan kicsi, de nagyon hasznos előrelépés a középkori ruhakészítés mesterségében.) A vízimalmok használata a kallósok által beszédesen megnyilvánul a Clairvaux-i apátság leírásában, amelyet 1180 körül egy cisztercita szerzetes készített.

19 A leírás a gépesítés dicshimnusza, amennyiben megszabadítja az embert a nehéz munkától. Leírása szerint az apátságot a folyó mentén közelíti meg a látogató, ahol először két dombot lát, egy szőlőt és külön egy gyümölcsöst, amelyek kö-