Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

I. része erősen módosult, felhasználtam az ő adatalt is — a II. része azonban, úgy vélem, megcáfolja „Lénárd" magyar voltát. Ennek a cikknek csupán Lénárd magyar vagy német volta a tárgya — tudományos eredményeiről nem esik szó, már csak azért sem, mert ez szükségtelen: Lenard eredményeit a fizika, a tudománytörténet és a Nobel-díj-bizottság már régen a megfelelő helyre tette. Lenard 1862-ben született az akkor Magyarországhoz tartozó Pozsonyban, amelynek lakossága akkoriban többségében német (osztrák) volt, „sokan Bécs egyik távoli külvárosának tekintették" (Palló), s a magyarok és a szlovákok csak kisebbség voltak az egykori magyar királykoronázó városban. Elemi és középiskoláit Pozsonyban végezte, ahol „az oktatás nyelve abban az időszakban csaknem (7-P.G.P.) 100 %-ban magyar volt" (Palló). Az érettségi után tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen kezdte — mint kémikus. Egy évig — írja Szinnyei — Than Károly laboratóriumában dolgozott (mint elsőéves? Ez nyílván fólreórtés.-P.G.P.), majd Heidelbergben ós Berlinben folytatta tanulmányait. Más források — így Palló is — említik, hogy Bécsben is tanult, s ezt a tényt megerősíti áz 1905-ös Nobel-díjasokról Stockholmban kiadott könyvben olvasható — saját adatai alapján írt — életrajza is, sőt, előbb tanult Bécsben, azután Berlinben, s végül Heidelbergben: diplomáját ós doktorátusát az utóbbi helyen szerezte meg. Ezután visszatért Magyarországra és rövid ideig Eötvös Loránd intézetében dolgozott, ám akkor állásajánlatot kapott Heidelbergből, amelyet érthető okból örömmel elfogadott. Ekkor véglegesen elhagyta Magyarországot. Ez — mint egy későbbi leveléből rekonstruálható — 1886-ban törtónt. Palló Gábor szerint azonban „a magyar tudományos közösség változatlanul a magáénak tarotta Lénárdot, amit legékesszólóbban az bizonyít, hogy 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta — ami akkor kizárólag magyar tudósok számára fenntartott lehetőség volt". Ez az akadémiai tagság egyébként megérdemel még néhány szót. Lénárd ajánlója Szily Kálmán volt, a József Nádor Műszaki Egyetem professzora, később sokáig az Akadémia főtitkára. Az ajánlás mindössze néhány sor terjedelmű volt, miközben más tagajánlások oldalakat töltenek meg az Akadémiai Értesítő egykorú évfolyamaiban. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a heidelbergi egyetem elméletifizika-professzorának eredményei a szakemberek körében általánosan ismertek ós elismertek voltak. Az már inkább csak mulatságos érdekesség, hogy a tagajánlásról, a választásról majd az új tagok névsoráról beszámoló közleményekben az Akadémiai Értesítőben Lénárd nevének szinte minden lehetséges változata előfordul: Lénárd, Lénárd, Lenard. Székfoglaló előadását Szily Kálmán olvasta fel. Hogy miért, annak magyarázata megtalálható 1898. április 28-i, kiéli keltezésű, német nyelvű levelében (5), amely voltaképpen csak rövid kísérőlevél ahhoz a tanulmányhoz, amelyet székfoglalónak szánva küldött — mint írta: egy „eben fertig gewordene Arbeit von mir, in ungarischer Niederschrift", vagyis magyar fordítás-