Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Endrei Walter: Makkai László (1914–1989)

anyagi kultúra, ezen belül kifejezetten a technika története művelésének támogatója, szószólója, majd pedig avatott és sokoldalú művelője. Az 1958-ban elindított Történelmi Szemle első évfolyamában már két cikke jelenik meg: az egyik az anyagi kultúra történetének kutatásáról szól, a másik XVII. századi műhely- ós huta-leltárakat tesz közzé. Ezek az anyagban való elmélyülés, a történészi tanulmányoktól, de lelkialkattól is idegen technikai gondolkodásmóddal való megbarátkozás évei. Egyidejűleg létrehozza a Történettudományi Intézeten belül a technikatörténeti kutatócsoportot, amely a Történelmi Szemle egy-egy erre specializált számával mutatkozik be. Teljes joggal állítható, hogy ezek a füzetek okozati előzményei voltak az 1962ben első ízben megjelent Technikatörténeti Szemlének. Az első szám bevezető tanulmányát — Vadász Elemér beköszöntő sorai után — Makkai vállalta magára. A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről szóló nagyobb lélegzetű tanulmány csírájában már tartalmazza a majdani doktori disszertáció alapvető gondolatsorát. A témát több ízben fejleszti tovább pl. a Valóság hasábjain ós a Technikatörténeti Szemlében is. Azonban teljes kifejtése 1969-ig várat magára, amikor A középkori technika előzményei és történelmi jelentősége című doktori disszertációját védi meg. Ebben már kijegecesedik mondanivalója: „A technikai kiváltások hajtóereje tehát nem az ember szándékos feltalálási vágyában, hanem a szerszám önmozgása által kiváltott ösztönzésekben rejlik, amelyek a tudatba jutva azt új technikai megoldás keresésére indítják. Éppen ezért a technikai kiváltások történeti sorrendje nem a tudat önkényétői, hanem attól függ, hogy a munkavégző emberi rendszerben melyik ponton, melyik elemnél jelentkeznek legerősebben az említett korlátozások. Itt kell megjegyezni azt is, hogy technikailag hasznosítható új anyagok és új energiák felfedezése sem tetszőleges; nem is véletlen, hanem szintén a szerszám önmozgásával áll kapcsolatban." „Ennek a törvényszerűségnek az ismeretében a technika fejlődésének történeti sorrendje biológiailag determinált láncreakciónak mutatkozik, melynek egyes állomásai szükségszerűen, ugrások és helycserék lehetőségének kizárásával, irreverzibilis és végső soron megállíthatatlan, legfeljebb késleltethető vagy gyorsítható folyamatban következnek egymásból egymásra". Eszméit ezután következetesen alkalmazza és eljut a középkor technikai forradalmának problematikájáig. Itt foglalkozik először behatóan a vízimalom koraközépkori elterjedésével, számtalan változatának keletkezésével és itt kísérli meg a kéziszerszámok hipotézise szerinti családfáját felvázolni. Időközben Makkait egy másik, tudósi pályafutását utóbb erősen befolyásoló tényező hatása is eléri. 1963-ban Budapesten jár Fernand Braudel, az Annales iskola irányítója, a Magyar Akadémia vendégeként. Még ugyanazon év végén Makkait küldik ki Párizsba