Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Endrei Walter: Makkai László (1914–1989)

együttműködési szerződés kitárgyalására, mely az École Pratique des HautesÉtudes II. osztálya és a magyar Történettudományi Intézet között meg is valósul. 1969 óta a Settimani di Studio Francesco Datini lett az a nemzetközi gazdaságtörténeti fórum, melyen a világ minden tájáról évente összegyűltek Pratoban a szakma és — számos esetben — a technikatörténet kiválóságai is. Az egy téma köré csoportosított előadások sorában Makkal több ízben választott műszaki vonatkozásút, így pl. az Ipari termelékenységről szólóhoz „Termelékenység és energiaforrások kiaknázása" címmel tartott felolvasást (1971). Ezt az előadást Makkai egyébként a leggondosabban előkészített forrástanulmányok alapján szerkesztette meg. Braudel ugyanis nemcsak azt tette lehetővé számára, hogy Aix-en-Provence-ban és Marseille-ben folytasson levéltári kutatásokat, hanem — az akkor magyar állampolgárok számára még elérhetetlen — spanyol vízumot is szerzett a katalóniai levéltári források feltárása érdekében. Itt fogant benne az a felismerés, hogy a bütykös tengellyel működő malomtípus és kiváltképp a vashámor eredetét ebben a térségben kell keresni. 1972-ben új adatokkal szolgált Verancsics Faustus magyarországi mérnöki tevékenységéhez, és a hazai ipartörténeti kutatásról tartott előadást. Sokáig foglalkoztatta a magyar kocsi mibenlétének kérdése. Egy 1985-ben megjelent tanulmánya Tóthfalusi Kis Miklós tudatos műszaki fejlesztéssel kapcsolatos eszméinek állít emléket. 1973-ban a történészek Fernand Braudel 70. születésnapját a Hlstoire óconomique du monde méditerranóen 1450-1650 című két vaskos kötetnyi, tiszteletére írott tanulmány átnyújtásával ünnepelték. A magyar szerzők sorában nem hiányozhatott Makkai, aki ezúttal Is technikatörténeti témát választott: De Taccola a Veranzio cím alatt új adatok birtokában valószínűsítette, hogy Jacopo Marlano, akit Taccola néven a nagy rinascimento mérnökök között tartunk nyilván, nemcsak felajánlotta szolgálatait Zsigmond királynak, de meg is építette a budai várpalota vízemelőgépét. Nem adnánk azonban teljes képet a technikatörténész Makkairól, ha megfeledkeznénk népszerűsítő és oktató tevékenységéről. Elég talán emlékeztetni a történelemtanároknak írt segédkönyvektől a Minerva Nagy Képes Enciklopédiáig terjedő színes szemléltető ábrákkal, olvasmányosan írt, vagy éppen televízlóban, rádióban élőszóval nyújtott fejtegetéseire. Magasabb színvonalú, de mégiscsak ismeretterjesztésnek minősülnek a 80-as években vállalt rendszeres előadások az ELTE Általános Technikatanszék hallgatói előtt; 1987-ben az egyetem címzetes egyetemi tanárrá fogadta. Amikor a MTA Tudomány- ós Technikatörténeti Komplex Bizottsága elnöke — Mátrai László filozófus — elhunyt, 1985-ben ő lett az utóda. Ezzel csaknem három évtizedes munkálkodása nyert méltó elismerést. Makkal László utolsó, félbemaradt munkája is technikatörténeti kutatással, a hazai malom történetével volt kapcsolatos; a magyar műszaki modernizáció, a fejlett ipari országokhoz való felzárkózási folyamat egy speciális ágazatát szán-