Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

In Deinen so herrlichen, häuslichen Schatz. Ihr aber ihr Recken, erhebet das Glas Gefüllt mit dem schäumenden, kräftigen Nass Und rufet mit mir, so recht feurig und hell Hoch lebe der „Rorschach" ein Ordensjuwel! (v. Renauld) Elfelejtettem megemlíteni, hogy lovagnevem „Antonius von Rorschach" volt, ezért a várbeli címerem nagyon hasonlított a Rorschach-éhoz. Fentiek leírásával kissé előresiettem, ezért most visszatérek a 90-es évek elejére. Julius fiúnk az itteni polytechnikumba járt még két évig, utána a Firma Krause & Co. mozdonygyár kereskedelmi tanácsában kapott mérnöki állást, mint a műszaki iroda alkalmazottja. Az ottani mérnökök közül kivált már akkor a talpraesett Streck úr (mai üzemi mérnök), aki fiammal jó barátságba került; ő azonban ugyancsak tagja volt az elektromos asztaltársaságnak éspedig a „von Eschenbach" lovagnévvel, ezért aztán Julius fiam Is egyesületi tag lett. Itt ismerkedett össze Dr. Hans Kastl úrral, aki asztaltársaságunkban a „Ritter von Wolfstein"-re hallgatott, akit fiam jobban megismert, értékesnek tartott és becsült. Jó barátok lettek, amilyen bensőséges barátságra kevés példát lehetett látni. Júliusnak a kiváló társaságbeli tulajdonságai mellett máshoz is volt tehetsége. Szabadidejében szívesen zenélt, s így Dr. Kastl többször meghívta házába, ahol felesége ugyancsak hódolt a klasszikus zenének. Ebben az időben, amikor sorra került a novíciusok lovaggá ütése (1894-ben), szó volt a nagymester számára egy trónszék kitüntetés alapításáról. Dr. Kastl és Julius (aki „a másik rorschachi" nevet kapta), továbbá Dr. W. Loe úr („Ritter der Kalkstein", aki ma az egylet fő ceremóniamestere) elvállalták a trónszék feldíszítését, ami jól is sikerült. Julius nemcsak a vállalatnál volt jártas rajzoló és jó barát, hanem a társaságban Is szeretetreméltó és áldozatkész tag. Sajnos nem sokáig maradt fenn ez az állapot. Öt hónapos súlyos szenvedés után, vérmérgezés következtében minden orvosi segítség ellenére Dr. Kastl részéről, 1895. január 15-én éjjel 3 órakor meghalt Julius. Amit Dr. Kastl e rettenetesen szomorú idő alatt szegény, szeretett, megboldogult Júliusért tett, nem lehet elfelejteni. Julius volt az, aki engem az akkor még fiatal orvosra felhívta a figyelmemet, éspedig amiatt, mert szeretett feleségemnél szívpanaszok léptek fel. Eddigi itteni orvosunk, Dr. Schuster nem Ismerte fel sem Júliusnál és édesanyja esetében sem a kezdődő bajt, és a kezelés Is nagyon felületes volt, amiért majd a legmagasabb bíró előtt kell felelnie. Dr. Kastl kedves feleségemet annyira meggyógyította, hogy most, kb. hót óv múlva jobban érzi magát, mint akkoriban; igen, elsősorban a helyes diagnózisának,